1. rész: Egy telefon életciklusa
Mitől lehet zöld egy mobiltelefon? Attól, hogy tartós? Helyben gyártották? Kevés, esetleg újrahasznosított nyersanyagból készült? Vagy maximum attól, ha ráömlött a spenót?
Kétségkívül a legzöldebb telefon az, amit már sok-sok éve használunk, de még mindig bírja (és mi is kibírjuk a kisebb-nagyobb hibáit). Lehet, hogy nem okosabb még nálunk, és többször kellett már javíttatni, de a pénzünket legalább nem erőforrások kitermelésére, utaztatására és átalakítására költöttük, ráadásul elektronikus hulladék keletkezése mellett, hanem elsősorban a szervizes munkabérére.
De ha a telefon már végképp kipurcant és a mi jólétünket tényleg drámaian és nélkülözheteten módon növelné egy új okostelefon, akkor milyet válasszunk?
Nézzük először a gyártást. A telefonhoz vagy 40 féle nyersanyag szükséges, és ezeket bizony nem helyben bányásszák. Ha nem szeretnénk, hogy a telefonunkat rezegtető tantált gyerekmunkával vagy kényszermunkával bányásszák, vagy az abból származó jövelmek helyi háborúskodást finanszírozzanak, akkor felelősségteljesen működő vállalattól kell vásárolnunk, amely a teljes ellátói láncát ellenőrzi. Jelenleg ez egy európai vállalatnál még nem garantált, vagy legalábbis jogszabályilag nem kikényszerített, bár reméljük, ez hamarosan változni fog.
A gyártás során betartott környezeti szempontok szintén sokat nyomnak a latban, és a munkakörülmények és bérek sem másodlagosak, ha a fogyasztói tudatosságról van szó.
Ha már a telefon elkészült és használatra kész, akkor megint csak a legfőbb kérdés, hogy milyen sokáig tudjuk használni, azaz tartós-e és lehet-e javíttatni. A legtöbb gyártó önös érdekből ma ezt egyáltalán nem ösztönzi - erre való válaszként indult például az Ifixit közösség (www.ifixit.org), amely szerelési útmutatókat és alkatrészeket biztosít mindenféle elektromos eszköz házi javításához.
Persze ennél sokkal etikusabb és zöldebb megoldás, ha a telefont a gyártó eleve modulárisan tervezte. Ekkor az alkatrészeit szükség esetén cserélni lehet, gyártói szervíztámogatással, hozzáférhető útmutatókkal.
Végül a használat végén gondoskodni kell a telefonok további sorsáról. Ha egy telefon még használható, a legjobb megoldás további esélyt adni neki a használtcikk piacon, vagy rosszabbik esetben várhat rá az újrahasznosítás, megfelelő környezetvédelmi és biztonsági szabályok betartása mellett. Sajnos manapság az elektronikai hulladékok nagy része nem így végzi, hanem a fejlődő országokban, a munkások, vagy éppen a hulladéklerakókon gyűjtögeti helyiek egészségét veszélyeztető módon.
A Fairphone vállalat a jelenlegi legjobb példa, amely tudatosan törekszik a fenti környezeti és szociális szempontokat figyelembe venni a telefonjaik teljes életciklusa során. Számos kezdeményezésük célozza a környezeti és társadalmi felelősségvállalást, és azt is tudhatjuk, hogy a telefonért kifizetett pénz pontosan kinek a zsebébe vándorol.
A Fairphone egy holland társadalmi vállalkozás, amelynek célja, hogy az igazságosabb, méltányosabb elektronika kialakítása, fejlesztése érdekében építsen fel egy mozgalmat.A GreenDependent Magyarországon az első Fairphone felhasználók közé tartozik, egyelőre egy telefon erejéig... Annak érdekében, hogy a Fairphone 2 telefon kutatása és tervezése befejeződjön, valamint a gyártás elindulhasson, több ezer további megrendelővel együtt részt vett a telefon közösségi finanszírozásában.
A fairphone egyik beállítható funkciója:
"172 perc nyugalmad volt.
A rekord nyugalmad 352 perc."
Forrás: www.fairphone.com
2. rész: A nyersanyagok bányászata
Vajon amikor unalmunkban az okostelefonunkat bújva múlatjuk az időnket, megfordul a fejünkben egyszer is, hogy hogyan is kerül ez a mai világban már természetes szerkezet a kezünkbe? Kik készítették? Milyen anyagokból?
Mobiltelefonjaink előállításához mintegy 40 féle nyersanyag szükséges, amelyeket nagyrészt tőlünk többezer kilométerre bányásznak és hosszú utat bejárva, gyakran a világot körbeutazva alakulnak a készülékeket alkotó alkatrészekké, majd kerülnek egy szép kis dobozban a mi kezünkbe. Ezen hosszú, embert és környezetet egyáltalán nem kímélő út első fázisáról szól mai cikkünk, amely nem más, mint a mobiltelefonjaink alkatrészeihez szükséges nyesranyagok bányászata.
A 40 különböző nyersanyag közül négyet különösen fontos kiemelni, mert ezek az úgynevezett konfliktussal érintett ásványok közé tartoznak. A kitermelésükből és kereskedelmükből befolyt összegek illegális katonai szervezetek működését, fegyverkereskedelmet, kényszermunkát és rengeteg egyéb jogsértést támogatnak. Ezen négy ásványi nyersanyag a tantál – a világkészlet 70%-át Kongói Demokratikus Köztársaságban termelik ki, ahol a határmenti keleti tartományokban még ma is fegyveres konfliktusok dúlnak, ón – a kitermelt készletek 70%-át használják fel elektronikai alkatrészek gyártásához, volfrám – bár kisebb mennyiségben bányásszák, annál nagyobb hatása van területi konfliktusokra, arany – a világ aranyfelhasználásának mintegy 8%-a kerül eletronikai cikkeinkbe. Ezen nyersanyagok bányászatával leginkább érintett térség a közép-afrikai Nagy tavak vidéke, ahol hosszú éveken át dúlt polgárháború, és még ma is működnek illegális fegyveres csoportok.
Ezen tények sajnos gyakran nem jutnak el hozzánk, a fogyasztókhoz, illetve ha el is jutnak, nehezen tudatosulnak, hiszen a mi társadalmunkban ezek a körülmények szinte felfoghatatlanok. Szerencsére mára több ország, így az Egyesült Államok vagy Kína, valamint több vállalat is felismerte már ezt a problémát és törvényi előírásokkal és önkéntes vállalásokkal igyekszik biztosítani ezen nyersanyagok felelősségteljes beszerzését. Európában most formálódik egy erről szóló szabályozás, amely kötelezné a cégeket arra, hogy olyan forrásokból szerezzék be a nyersanyagokat, amelyek nem köthetőek ilyen jogsértésekhez. A megvalósítás során azonban a helyiek megélhetésére is gondolni kell. Míg egy tanusító rendszer kialakítása rengeteg időt és energiát igényel, fontos azt is biztosítani, hogy a bányászatból élő családok megélhetése ne kerüljön veszélybe. Több kezdeményezés indult már arra, hogy a konflikuszónákban működő, de ugyanakkor nem lázadó csoportok ellenőrzése alatt álló bányákat bekapcsolják a nemzetközi ellátó láncba, amely hozzájárul a helyi viszonyok stabilizálódásához is.
A Fairphone épp ezért Kongóból szerzi be az ónt és a tantál, és márciusban látogatták meg azt a bányát Ruandában, ahonnan a tervek szerint hamarosan a volfrámot fogják beszerezni. Az arany pedig 2016 januárjától fair trade minősítéssel kerül a Fairphone 2 készülékekbe.
Az Egyesült Államokba szállító cégek egy 2010-es amerikai szabályozás miatt már évek óta rá vannak kényszerítve a konfliktusmentes ásványok beszerzésére. Az Apple idén jelentette be, hogy a független tanusítványok szerint a teljes ellátói lánca konfliktusmentes, bár még így is sok tennivaló akad. Így a jövőben nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni az olyan esetek felderítésére is, amikor helyi bejelentések szerint kisebb mennyiségben csempésznek ki ásványokat lázadó csoportoknak az ellátói láncból.
Képek: Ollivier Girard: Gold mining, CC BY-NC, Fairphone
3. rész: Milyen árat fizetünk a mobiltelefonért? A gyártás
Manapság percenként 4000 mobilt adnak el a világon, ami összehasonlítva azzal, hogy ugyanennyi idő alatt 250 gyermek születik világszerte, eléggé komoly szám. Ráadásul ezt várhatóan csak tovább fogja növelni a nemrég beharangozott szuperolcsó indiai okostelefon piacra dobása, amely csupán négy dollárért lesz elérhető.
De hogyan lehetséges, hogy már négy dollárból ki lehet hozni az árát? Vajon mennyi energia és erőforrás szükséges az előállításhoz, és miként lehet megfelelő munkakörülményeket és tisztességes bért fizetni ennyi pénzből a dolgozóknak? Persze a telefon csak a gyártó cégnek kerül ennyibe. Mert sokkal nagyobb környezeti és társadalmi árat kell fizetnünk érte, még ha a gyártási folyamatot nézzük is csak.
Mobiltelefonjainkat sok más használati tárgyunkhoz hasonlóan többnyire feltörekvő gazdaságokban, így pl. Kínában gyártják, ahol az összes készüléknek majd háromnegyede készül évente. A kínai munkaerő még ma is olcsónak számít, amely kifizetődővé teszi a tömeggyártást, bár egyes cégek mára tovább álltak a még olcsóbb és tömeges munkaerővel kecsegtető egyéb délkelet-ázsiai országok irányába. Az alacsony bérekért dolgozó, és gyakran kiszolgáltatott helyzetben levő munkások azonban súlyos árat fizetnek azért, hogy a fogyasztók olcsón juthassanak a termékekhez, és a gyár is nyereséges legyen. Mivel egyre nagyobb az igény a minőségi és egészségre ártalmatlan termékek iránt, a silány minőségű alapanyagok felhasználása helyett a munkaerő oldalon igyekszenek alacsonyan tartani a költségeket. Sokszor előfordul, hogy a munkások nem megfelelő vagy mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgoznak akár életveszélyes anyagokkal is az üzemekben. Azonban nem csak a veszélyes munkakörülmények okoznak problémát: egy civil felmérés szerint 2015-ben a malajziai eletronikai ipar dolgozóinak majd a negyede kényszermunkában dolgozott. Kínai jelentések szerint sem ritka az “iskolai gyakornokok” alkalmazása, amikor diákokat a tanulmányaikhoz semmilyen módon nem kapcsolódó területeken dolgoztatnak nagyon alacsony bérekért, túlórában, akár személyes irataiktól megfosztva és az iskola részéről is megfélemlítve. A legsúlyosabb esetek pedig elektronikai gyárakban dolgozó kilenc éves gyerekekről szólnak. A szegény, vidéki falvakból elcsalt gyerekek, akiket akár fizikai erőszakkal kényszerítenek nem ritkán napi 12 órányi munkára, gyakran azt sem tudják, hogy valaha visszatérhetnek-e még a családjukhoz.
Miközben a gyártók és a törvényhozók felelőssége vitathatatlan, azért a fogyasztók felelőssége sem elhanyagolható. Miközben elérhető már olyan telefon (FairPhone), amelynek a teljes életciklusa során odafigyelnek a társadalmi és környezeti szempontokra, a fogyasztók a többi gyártóra is nyomást tudnak gyakorolni. Szerencsére ez a folyamat már elindult, és egyre több nagy gyártó odafigyel (nem kis részben a vásárlói megítéléstől hajtva) ezekre a kérdésekre az ellátói láncban. De ahogy a fenti adatokból is kiderül, még messze járunk onnan, hogy nyugodt szívvel vegyük kézbe az új mobilunkat, bízván abban, hogy azt nem kényszer- vagy gyerekmunkával állították elő. A jövő, valamint több százmillió gyári munkás sorsa rajtunk is múlik.
Forrás és kép:
The World of Chinese, Worldometers, The Economist, World Vision
4. rész: Hogyan kerülnek hozzánk telefonjaink
A mai világban elképzelhetetlen, hogy valaki a mobiltelefonja nélkül lépjen ki az utcára. Habár ártalmatlannak tűnő gépezeteink megkönnyítik a mindennapi kommunikációt, sajnos nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen körülmények között kerülnek hozzánk. Előző cikkeinkben a mobiltelefonokhoz szükséges nyersanyagok bányászatát, valamint a gyártás folyamatát vettük át, most ideje szót ejtenünk a termékek szállításával járó negatív hatásokról.
A mai globalizált világban hozzá vagyunk szokva, hogy minden nemzetközi árucikk elérhető számunkra, a világ bármelyik pontjáról rendelhetünk, majd napokon belül elér hozzánk az árucikk. A szállítási igények növekedésének azonban számos rejtett ára van. A szállításokra fordított erőforrások jelentős növekedése az egyik legfontosabb, így a termékek elérhetőségével sajnos a környezeti hatások is megnövekedtek.
Az áruszállításnak számos negatív hatása van környezetünkre az üzemanyagoktól függő károsanyag-kibocsátástól a zajszennyezésig. Ezen kívül az áruszállítás a kőolaj kitermelésének és ezen keresztül a klímaváltozásnak az egyik fő mozgatórugója, és a legnagyobb mértékben járul hozzá a tengerek és óceánok szennyezéséhez. Ez hatványozottan igaz a mobiltelefonokra, ahol az alapanyag-kitermelés helye (pl. Közép-Afrika), a gyártás helye (főleg Ázsia) és a felhasználás helye (USA és Európa, mint a legnagyobb felhasználók) ilyen távol esnek egymástól. Sajnos a mai hihetetlen szállítási minták azt mutatják, hogy a termelés “hálózatszerű” megszervezése és a szállítás integrálása a termelési folyamatba olcsóbb, mint helyben előállítani ugyanazt a terméket, így a társadalom fizeti meg a „rugalmas termelés” rejtett költségeit, úgy mint az útépítés és közlekedés okozta környezeti károkat.
A helyzetet tovább nehezíti a tendencia, hogy míg a vasúti áruszállítás hanyatlik, a közúti áruszállítás egyre nagyobb mértékben van jelen, ami nem csak nagyobb energiafogyasztással jár, de zajosabb és a helyigénye is nagyobb. A természetes élőhelyek feldarabolásával ráadásul hozzájárul az élőhelyek degradációjához, ezáltal a biológiai sokféleség csökkenéséhez.
A közúti áruszállítás és közlekedés továbbá az egyik legjelentősebb levegőszennyező (CO, CO2, szénhidrogének, nitrogén-oxidok, ólomvegyületek, por), valamint a klímaváltozás egyik legfőbb mozgatórugója is.
Ejtsünk most pár szót az áruszállítás okozta zajszenyezésről. Általánosságban elmondható, hogy 40dB feletti zajhatás zavaró az emberek számára, 50-55dB általános felháborodást vált ki, 65 dB egészségkárosító hatású. A belső égésű motorok nem csak a motorhang, de a mozgó részek által kiadott hanghatás, valamint a homlokfelület légellenállása révén is generálnak zajszennyezést. A főútvonalak átlagos zajszennyezése 80-85dB (míg egy erdőé csak 20dB).
Az EU lakosainak 30%-a 65dB feletti zajszennyezésnek van kitéve, míg 10%-a érintett vasúti zajszennyezés által, amely meghaladhatja az 55dB-t. A nagy zaj természetesen nem csak az embereket zavarja. A zajra érzékeny állatok eltűnnek az erősen szennyezett területekről, valamint a magas zajszennyezés befolyásolhatja egyes állatok, így madarak, denevérek tájékozódását is.
A szállítás környezeti kárai így korántsem elhanyagolhatóak a mobiltelefonok életciklusában. Ráadásul a fogyasztó számára nehezen követhető, hol gyártották le a telefonjukat és honnan szerezték be a szükséges nyersanyagokat hozzá, így nincs is tisztában ezen hatásokkal. A gyártás és szállítás során keletkezett környezeti problémák máshol jelentkeznek, a globalizáció következtében nem is tudhatjuk pontosan, hogy az adott termék előállítása hol és milyen környezeti károkkal jár, így azok kevésbé befolyásolják a fogyasztói döntéseket.
Forrás és kép:
http://eszmelet.hu, http://elib.kkf.hu, Fairphone, https://twitter.com
5. rész: Mennyi energiát fogyaszt a mobilunk?
Te is kiborulsz, amikor a beszélgetés közepén merül le a telefonod? Vagy már nem tudod betölteni a következő üzenetet? Cikksorozatunk során számos szempontból vizsgáltuk már a mobiltelefonok fenntarthatóságát (nyersanyagok bányászata, gyártás, szállítás). Most arról lesz szó mekkora a kis készülékek energiafogyasztása.
Az okostelefonok világszerte nagy népszerűségnek örvendenek. Habár az okostelefonok a többi szórakoztató műszaki cikkekhez (számítógép, laptop, televízió) képest kisebb fogyasztással rendelkeznek, mégsem elhanyagolható az általuk felhasznált energia. Pl. ha 100-szor feltöltjük a mobilunkat, az összesen 1 kWh fogyasztást jelent.
A mobiltelefonok energiagazdálkodását rengeteg tényező befolyásolja: mennyi alkalmazást használunk egyszerre, használjuk-e az energiatakarékos módot, mennyi szerverre vagyunk egyszerre rákapcsolódva. Alapállapotban a mobilok átlagos energiafogyasztása például Iphone 5 esetében: 3,5 kWh, míg Galaxy SIII esetében: 4,9 kWh.
Az okostelefonok energiafogyasztása során nem csak a saját készülékünk energiafogyasztását kell figyelembe vennünk, hanem azoknak a hatalmas adatközpontoknak, amelyek az internetes weboldalak üzemeltetését végzik. Ezek az adatközpontok hihetetlen mennyiségű energiát fogyasztanak. 2014-ben az USA adatközpontjai a teljes nemzeti fogyasztás 2%-át adták (70 billió kWh), ami nagyjából azzal az energiamennyiséggel azonos, amit 6,4 millió amerikai család fogyaszt el egy évben.
Internetmegosztás és hotspot használat alatt a készülékek energiafogyasztása jelentősen megnövekedik. A mobiltelefon energiafelhasználásának 20-40%-át a képernyő teszi ki, 40-60%-át a hálózati kapcsolódás, míg a GPS igénybevétele 5-10%-át jelenti. A központi feldolgozóegység (CPU) az energiafogyasztás 20-35%-át veszi igénybe, mint az az ábrán is látható.
Kevesen gondolnak bele, hogy a telefonok készenléti állapotban is fogyasztanak energiát (átlagosan 0,1 kWh). Habár ez elenyészőnek tűnik, a sok kicsi hamar összeadódik.
Nemcsak a mobiltelefonok, de a töltőik energiafogyasztásával is számolnunk. 1 db átlagos töltő 1 évben 0,876kWh áramot fogyaszt, ami ~43Ft-nak felel meg. Az eNET-Telekom jelentése szerint Magyarországon kb. 6,8 millió hagyományos mobiltelefon, valamint 2,4 millió okostelefon van használatban, a felnőttek 29%-a rendelkezik okostelefonokkal. Ha számításba vesszük, hogy 4,1 millió magyar háztartás csak egy tizedénél marad a töltő a konnektorban használatlanul, akkor láthatjuk, hogy az már 359.160 kWh energia elfogyasztását, és 13,5 millió Ft elköltését jelenti évente.
Mit tehetünk, hogy mobilunk energiafogyasztása takarékos maradjon?
Ha nem használunk egy alkalmazást, megfelelően lépjünk ki belőle.
Lehetőleg ne használjunk animált hátteret.
Csak akkor csatlakozzunk a nagy szerverekhez, amikor szükséges, ne legyünk állandóan kapcsolódva hozzájuk.
Vegyük le a telefonunk fényerejét.
Használjuk az (ultra)energiatakarékos üzemmódot!
Ne hagyjuk telefonunk készenléti állapotban. Ne hagyjuk bedugva a mobiltelefonok töltőit.
Ne hagyjuk állandóan bekapcsolva az adatforgalmat.
Egyes alkalmazások megkönnyíthetik mobilunk gazdaságos energiafelhasználását. Ilyen pl. a 3 G Watchdog mely nemcsak mobilinternet-forgalmunkat figyeli, de widgetet is biztosít az adatkapcsolt kommunikáció egyszerű be- és kikapcsolására.
Ha ezeket sikerül betartani, nem csak a pénztárcánkat, de környezetünket is kíméljük.
Források: http://www.nfh.hu, http://www.nyugat.hu, https://logout.hu, http://energiahir.hu, http://bitport.hu, http://suanmiao.me
6. rész: Mi lesz a telefonnal használat után?
Sorozatunk befejező részében megvizsgáljuk, mi lesz a sorsa a mobiltelefonjainknak használat után és hová kerül ez a rengeteg veszélyes hulladék. A világon egyre több elektromos és elektronikus hulladékot termelünk, ezen veszélyes e-hulladék mennyisége 2009 és 2014 között a duplájára, 42 millió tonnára növekedett. Ehhez járul hozzá átlagosan 18 hónapi használat után az évente 1,7 milliárd eladott mobiltelefon is.
Kérdés azonban, hogy mi lesz a sorsuk, ha átlag másfél év után lecserélték őket egy újabb típusra? Egy hazai felmérés szerint a megunt mobilok 68%-a nem kerül azonnal újrahasznosításra, helyette az emberek megőrzik őket („egyszer majd csak jó lesz még valamire”), és csak akkor szabadulnak meg tőle, amikor már végképp elöregedtek és elvesztették értéküket. Pedig egy jól működő használt mobilnak még sokan örülnének, akik nem engedhetik meg maguknak az új készülékeket.
A mobilok azonban még hulladék formájában is értékesek, hiszen rengeteg hasznosítható anyagot tartalmaznak, így például egy tonna mobiltelefon több aranyat tartalmaz (átlagosan 300 g/tonnát) mint egy tonnányi kibányászott aranyérc (átlagosan 5 g/tonna). Az újrahasznosításuk mégsem megoldott még széles körben, hiszen kevesebb mint 10%-uk kerül szétszerelésre és újrahasznosításra. A begyűjtés problémáján túl a fogyasztók által kedvelt egyre kisebb és vékonyabb dizájn is problémát okoz, hiszen egyre nehezebb alkotóelemeikre szétszedni őket.
Az e-hulladék problémája azonban ennél általánosabb. Európában az összes e-hulladéknak csupán egyharmadát kezelik megfelelően, és a jelentős része illegálisan kerül fejlődő országokba, ahol a laza jogi szabályozásnak köszönhetően olcsón, de gyakran veszélyes módon kerülnek feldolgozásra vagy egyszerűen a lerakókba. Az európai e-hulladék elsősorban Kínába, Indiába, Pakisztánba, Szingapúrba és Nigériába kerül, és az elkövetkező években a hulladék-dömping várhatóan nagyban fog növekedni (az előrejelzések szerint akár 1800%-kal is több e-hulladék kerül például Indiába 2020-ig), ezért is hívják a folyamatot a „veszélyes hulladék gyarmatosításának”.
A mobiltelefonokból származó e-hulladék komoly környezeti károkat okoz, így nem megfelelő kezelés esetén többek között nehézfémekkel és veszélyes égésgátló anyagokkal szennyezi a talajt, levegőt és vizeket. Emellett újrahasznosításuk legtöbbször a velük dolgozók egészségét is veszélyezteti védőfelszerelések, biztonsági előírások és információk híján. Az újrahasznosító telepek környezetében nyomornegyedek alakulnak ki, ahol a dolgozók és a környéken élők nap mint nap ki vannak téve a környezetbe került veszélyes anyagoknak, gyakran tudtukon kívül.
Egy felmérés szerint az e-hulladék feldolgozásával foglalkozó Guiyu városában (Kína) élő gyerekek vérében mért ólomkoncentráció az egészségügyi határértéknek átlagosan háromszorosa. Emellett sok helyen gyerekek, gyakran árvák foglalkoznak az e-hulladékkal is, akik elégetik a már nem hasznosítható darabokat és belélegzik a mérgező füstöt.
Ma már léteznek olyan kezdeményezések, amelyekkel csökkenthető a mobilokból származó e-hulladék mennyisége. Mindenekelőtt használjuk minél tovább őket, és ha lecserélnénk, akkor is inkább adjuk vagy adományozzuk el, ne tartsuk otthon porfogónak. Választhatunk olyan készüléket is, mint a Fairphone, amely moduláris felépítésének köszönhetően könnyebben javítható, és így kisebb hulladéktermelés mellett hosszabb ideig használható. Az Ifixit online közösség pedig hasznos tanácsokat ad videókkal, leírásokkal, hogy akár mi magunk is megjavíthassuk az elromlott készülékeinket. A hulladékká vált készülékeket pedig feltétlenül juttassuk vissza a gyártónak vagy az elektronikus hulladékokat gyűjtő udvarokba. Magyarországon 2014 óta a forgalmazók kötelesek törvényben meghatározott árengedményt adni a leadott elektromos és elektronikus hulladék ellenében az új termék vásárlásának árából (annak max. 10%-áig terjedően), amely leadott mobil esetében 100 Ft-os engedményt jelenthet.
Források: Sean Paquette: International Toxic Waste Trade: Mobile Phones Growth, Flow and Solutions of International Electronic Waste Trade, Régi mobiltelefonok újrahasznosítása, Your smartphone's secret afterlife, Take responsibility for electronic-waste disposal, http://www.mediamarkt.hu
Kép forrása: http://www.thehindubusinessline.com
Ezt a cikksorozatot a következő szervezetek és programok közreműködésével és támogatásával írtuk:
Lehet fenntartható egy telefon? Íme néhány tény a Fairphone 2-ről!
A Fairphone 2 az első okostelefon, amely Kék Angyal minősítést kapott, köszönhetően alacsony elektromágneses-sugárzás kibocsátásának, hosszú élettartamának, visszavételi programjának és az újrahasznosítható kivitelezésnek. Annak ellenére, hogy a kritériumok nem foglalják magukba az egyszerű javíthatóságot és a konfliktusmentes származású anyagok használatát, a Fairphone ennek is igyekszik megfelelni.
A német Kék Angyal ökocímke a leghosszabb ideje fennálló környezetvédelmi tanúsítvány, mely segít azon termékek és szolgáltatások felismerésében, melyek bizonyos környezettudatosabb szabványokhoz illeszkednek. A tanúsítvány elnyerésének fontos szerepe van a Fairphone környezetvédelmi és társadalmi normáinak folyamatos biztosításában, hiszen a telefon a tanúsítvány elnyerése után állandóan meg kell, hogy feleljen a címke által támasztott elvárásoknak, új szabványoknak, különben elvesztheti a minősítést.
Így ez egy komoly elköteleződést jelent a jövő mellett. A tanúsítványoknak természetesen vannak hiányosságaik is, hiszen nem tudják biztosítani az összetett ellátói láncok teljes átláthatóságát, ám ennek ellenére támpontot adnak bizonyos etikai, környezet- és társadalomtudatos szempontok megismeréséhez.
A Fairphone 2 Fraunhofer Intézet által végzett független életciklus-elemzése során – melynek célja az volt, hogy felmérjék, mennyivel kisebb a Fairphone2 környezeti lábnyoma a teljes életciklusa (gyártás, szállítás, használat, végfelhasználás) során egy átlagos okostelefonhoz képest – az derült ki, hogy a Fairphone2 a modularitása és ez által könnyebb javíthatósága okán 30%-kal kevesebb CO2-kibocsátásért felel egy áltagos okostelefonhoz képest. Ezt támogatja az is, hogy a javítandó telefonokhoz a szükséges modult a készülék tulajdonosoknak küldik el, akik maguk szerelik meg a telefonjukat, ahelyett, hogy a telefont utaztatnák oda-vissza a javító központ és a tulajdonos között. Ez a gyakorlat jelenleg 95%-os hatékonysággal működik, és a szállítás csökkentésével nagy mennyiségű CO2-kibocsátást előz meg.
Forrás: https://www.fairphone.com és https://www.fairphone.com
A mindennapi élethelyzetek befolyásolásával, amikor már összetettebben, a viselkedésre, a társadalmi normákra és a fenntartható fogyasztáshoz szükséges készségek kialakítására is fókuszál a kezdeményezés, pl. 
Komplex kapcsolatok átalakítása révén, amikor is több területen és/vagy több szereplő bevonásával igyekeznek változást elérni, pl. 
