A kultúránkban kialakult sztereotípia, miszerint a környezetkímélő életmód túlságosan nőies, gátolja a férfiakat abban, hogy fenntarthatóbb és környezetbarátabb módon éljék mindennapjaikat. A férfiakat a  környezetvédelem érdekében ezért úgy tűnik, „férfiasabb” módszerekkel és marketingeszközökkel (is) szükséges megszólítani és érzékennyé tenni.Az előítélet ellenére, miszerint a férfi lelkivilága érzéketlenebb a nőénél, a férfiak igenis érzékenyek a külsőségekre, a saját külső megítélésükre, a nemi identitásuk érzékelésére. Számos döntésüket befolyásolja a férfias jellemvonások figyelembe vétele, például a háztartási cikkek, mindennapi élelmiszerek csomagolásának esetében is.

A Journal of Consumer Research-ben közölt tanulmány is bizonyítja, hogy a férfiak félnek attól, hogy a környezettudatos életvitel „nőies”-nek bélyegzi meg őket.

Azt is igazolták, hogy pszichológiai kapcsolat létezik a nőiesség és a környezetbarát fogalmak között.

A tanulmány következtetése, hogy a környezetvédelem tudatosításának eszközeit úgy kell megtervezni, hogy megerősítsék a férfiak férfiasságát, és önbizalmat adjanak nekik az előítéletek leküzdéséhez, amikor zöld magatartást tanúsítanak. Ki kell térni a színek, betűtípusok, képanyagok apró részleteire ahhoz, hogy a férfiak „zöld szívük” szerint választhassanak. Hasznos lehet ismert, a környezetvédelem ügyét támogató, zöld(ülő) életmódot folytató férfiak támogatásának megszerzése is.

Ezeket a tanácsokat szem előtt kell tartanunk, akár a munkahelyi energiaközösségek, akár a háztartások életét szeretnénk zöldebbé alakítani.

    

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, Eco-Trend, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. januári (104.) számában.

Forrás: https://www.scientificamerican.com/article/men-resist-green-behavior-as-unmanly/

Képek forrása: ManVsWomen , Antal Orsolya és Király Andrea/GreenDependent

Mélyebben merülnek el játékaik világában a gyerekek, ha kevesebb játék áll rendelkezésükre. Kreatívabb, leleményesebb módon játszanak kevesebb játékkal. A nagy játékmennyiség eltereli a kicsik figyelmét, nem tudják élvezni a minőségi játékidő lehetőségét.

Saját környezetünkben is rácsodálkoztunk már több alkalommal, hogy a konyhaszekrény alsó rekeszébe elpakolt két darab kopott edénnyel órákig elbíbelődik a gyerek, ha a folyamatot nem zavarjuk meg felnőttes okoskodásunkkal. Ugyanakkor a gyerekszoba zsúfolt játékpolcairól sorra ledobálja azokat a játékokat, amelyet az üzletben „élethalálharccal” vetetett meg magának.

Az Ohioban lévő Toledo Egyetem kutatói 36 kicsi gyerek viselkedését figyelték miközben fél-fél órát játszhattak a gyerkőcök, első esetben 4, második esetben 16 játékkal. Arra a következtetésre jutottak, hogy a kevesebb játékkal sem unatkoztak, jóval kreatívabb módon találták fel magukat, és több módon elszórakoztak a játékkal, belefeledkezve a tevékenységbe.

Az általuk készített tanulmány eredményei között szerepel az a következtetés is, hogy a játékok bősége a gyerekeknél figyelemelterelést és koncentrációzavart okozhat. A sok játék közül képtelenek választani, sokaságuk megakadályozza a gyerekeket, hogy belefeledkezzenek a játékba és rácsodálkozzanak a folyamatra, hogy ők találjanak ki és fedezzenek fel újabb játék-lehetőségeket.

Gyereknevelés témakörben akár a népszerű magyar szakembert, Vekerdy Tamást, akár a nemzetközi hírnevű Sir Ken Robinson tanácsait hallgatjuk, egyértelmű, hogy az oktatási rendszer sokszor háttérbe szorítja a kreativitás kialakítását és fejlesztését. Ezért is kellene még a szigorúan korlátolt oktatási rendszerbe való bekerülés előtt figyelni a gyerekek szerteágazó alkotókészségének fejlesztésére.

Természetesen a „sok” és „kevés” fogalmak a játékmennyiség esetében is viszonylagosak. Egy tehetősebb családba született gyerek képtelen értékelni valamelyik játéksorozat századik darabját, így az hulladékká válik, mielőtt játszott volna vele. Más családban a legolcsóbb (sokszor gyenge minőségű és környezetszennyezőbb), egyszerű játékdarab is örömet szerez.

Mindenesetre, a gyerekeiknek kevesebb játékot megengedő vagy megengedhető szülők ne aggódjanak a kevés játék miatt, hiszen amellett, hogy a környezetet kímélik, gyerekeik kreativitásának is teret adnak.

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, Eco-Trend, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. januári (104.) számában.

Forrás: https://www.treehugger.com/family/kids-play-better-when-they-have-fewer-toys.html és http://www.telegraph.co.uk/science/2017/12/05/many-toys-bad-children-study-suggests/

Képek: Péter Emőke

Kora gondolkodását és a technológia akkori fejlettségi szintjét megelőzve, 1905-ben  Harry W. Hillman megtervezte és kiépítette azt az elektromos hálózatot, amely képes volt egy ház teljes energiaszükségletét kielégíteni.

Akkoriban a fűtést és a főzést a fa vagy szén elégetésének segítségével oldották meg, a kezdetleges egyfázisú huzalozás csak az alapvilágítást és primitív készülékek működését tette lehetővé, azokat is csak az izzók kicsavarását követően. Napjainkban ez elképzelhetetlennek tűnik, pár percnyi áramszünet is szinte katasztrófát tud okozni számunkra.

New York külvárosában lévő házában Hillman a saját maga által kiépített két áramkör segítségével minden háztartási funkciót ellátott. Az egyik áramkörrel a fűtést és főzést oldotta meg, a másikkal meg a világítást. Az az újszerű ötlete is vezérelte, hogy minden helyiséget konnektorokkal lásson el, amelyekhez további elektromos berendezéseket tudott csatlakoztatni. Manapság szobáinkban ez a tény magától értődőnek tűnik, természetes velejárója egy lakásnak, de abban az időben még különlegesnek számított.

Az elektromos házak környezetkímélő működését a közbeszédben elterjedt szkepticizmus övezi, amely néhány félreértésből ered, amelyeket szükség lenne felszámolni, jobban mondva, újraszámolni.

Frissítést igényel ez a nézet több szempont miatt is: a főzés, fűtés, szellőztetés, világítás technológiája rohamosan fejlődik, ugyanakkor a napenergia felhasználásának lehetősége is elérhetőbbé vált.

A legfontosabb azt mérlegelni, hogy az általunk felhasznált elektromos áram létrejöttének folyamata mennyire környezetszennyező, megújuló energia alapú energiarendszer eredménye-e. Nem elég csak azt figyelembe venni, hogy közvetlen környezetünkben nem észleljük az égésterméket, mint a gáz vagy fa esetében.

1905-ben Hillman utópisztikusnak tűnő háza mára sokak számára megvalósítható. Akkor csodálták és nem értették, ma egyre jobban értjük, ám az iránta táplált rajongást mindig mérlegelni kell.

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, GreenDependent, Eco-Trend Egyesület

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2017. decemberi (103.) számában.

Forrás: https://www.treehugger.com/green-architecture/electric-house-future-was-built-1905.html

Kapcsolódó írásunk, az Autonóm házban jártunk Pencen a Kislábnyom hírlevél 2013. októberi (55.) számában olvasható, a Kislábnyomos életmód rovatban.

Nagyon lassan, de tudatosul bennem és környezetemben, hogy hosszú távon nem lesz „kifizetődő” olcsó ruházati cikkeket vásárolni: embertársaink és környezetünk kizsákmányolásának „vére tapad” nagyon sok ruhadarabhoz. Természetesen nincs jogom nekem, a Kislábnyom hírlevél szerkesztőjének minősíteni más emberek választási lehetőségét, de tanácsot, felvilágosítást adhatok.

A földrajzilag tőlünk távol eső katasztrófák, rossz példák  valószínű nem tudnak mélyen lelkileg megérinteni. Banglades, India vagy Törökország embertelen varrodáin sajnálkozunk legfeljebb, de a közelünkben működő ruhagyárak munkásai közül még ismerhetünk is néhányat.

A Clean Clothes Company szervezet jelentéséből kiderült, hogy a Benetton, Esprit, Hugo Boss, Zara, GEOX, Vera Moda, H&M és más ismert divatmárkák menedzsmentje az olcsó, kiszolgáltatott, jövékép nélküli, kelet-európai munkaerőből is profitál. A szervezet által készített tanulmány szerint Kelet-Európában - Magyarországon, Szerbiában, Ukrajnában stb. - mintegy 3 millió munkás dolgozik létminimum alatti bérért nyugat-európai világmárkáknak.

A civilszervezet felmérése rácáfol arra a reményre, miszerint a ruhadarabokon olvasható „Made in Europe” azt jelentené, hogy a termék fenntartható, etikus és tisztességes körülmények közö

tt készült.

A “Stiched Up” jelentés szerint el kell felejtenünk, hogy ha többet fizetünk egy ruhadarabért  vagy ha az Európából származik, akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy mindenképp etikus körülmények között készült.

Legyünk tehát körültekintőek, kutassunk! A választásban segítséget adhatnak például a nemzetközi Ethical Consumer nonprofit szervezet útmutatói, amelyek különböző termékkategóriákban értékelik a gyártókat. Vagy keressük a méltányos és környezettudatos kereskedelem emblémáit a ruhákon.

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, GreenDependent és Eco-Trend Egyesület

Forrás: https://cleanclothes.org/livingwage/europe/

Kép forrása: https://cleanclothes.org/livingwage/europe/