Mindössze 8 éves az a mexikói kislány, aki találmányával nem csak elnyert egy rangos tudományos díjat, de számos alacsony jövedelmű családon is segít, hogy meglegyen a napi melegvíz ellátásuk.

A Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) díját most először kapta meg egy gyerek. Xóchitl Guadalupe Cruz egy olyan napenergiával működő vízmelegítő berendezést tervezett meg és készített el, mely csak újrahasznosított anyagokból áll. A fiatal tudós elmondása szerint napenergiával működő vízmelegítője egy tizenöt méter hosszú fekete öntözőcsőből, tíz feketére festett PET-palackból, műanyag kötöző drótból, falécekből, fekete nejlonból és újrahasznosított üvegtáblákból áll. „Egy rossz hűtő üvegajtajait használtam, hogy üvegházhatást idézzek elő” – magyarázta Xóchitl. Az eszköz azért is létfontosságú lehet a helyi családok számára, mert sokan annyira szegények, hogy nincs pénzük vízmelegítő berendezésre költeni, az egyetlen lehetőségük, hogy fával fűtsék fel a fürdéshez szükséges vizet. Így tehát Xóchitl találmánya nem csak meleg vizet biztosít közösségének, hanem a fakitermelés mennyiségét is csökkenti.

A család segítségével a tetőre szerelték fel a berendezést, ami tulajdonképpen egy napkollektorra hasonlít. Xóchitl még arra is ügyel, hogy mindig gyorsan fürödjön, így hagyva meleg vizet kis öccsének is.

Elképesztő, hogy valaki már ilyen fiatalon foglalkozik környezete szükségleteivel és felfedezi, hogy mivel tudná a leginkább segíteni azt. Nagy reménység lehet még a jövőben is!

Fordítás és összefoglaló: Varga Éva, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.

Forrás: https://www.wearelatinlive.com és http://latin-amerika.hu

Képek forrása: https://latinarepublic.com, https://www.scoopnest.com

Szereplők: Mesélő, Böhöli, Múmipajti, Múmipapa, Múmimama, Szipoligi, Nénike, Cókmók, Pocokmama, Pockok

Böhöli hazafelé tartott morcosan és sietősen. Útja a múmik kunyhója mellett vezetett el. Megállt a házuk előtt egy pillanatra.

Böhöli: Azok ott csak alszanak, alszanak, alszanak. Mások pedig gürcölhetnek kimerülésig, mert jön a karácsony. Meg is mondom nekik. (benyit) Elegem van belőletek, és az alvásotokból. A karácsony bármelyik pillanatban itt lehet.

Mesélő: A múmik kunyhójukban téli álmukat aludták. El sem tudták képzelni, mi lehet az, ami őket ebben megzavarhatja.

Múmi Pajti: Jaj, miért kell fölébredni. (dörzsöli a szemét) Tavasz van már?

B: Tavasz?! Karácsony van, érted karácsony?! És én  még nem készültem el semmivel, mindenki körbe szaladgál, mint a bolondok, és semmi sincs elintézve.

Böhöli elmegy

MPajti: Mama, ébredj! Úgy látszik, valami rettenetes dolog történik. Karácsonynak hívják.

Múmi Mama: Mit mondasz, micsoda?

MPajti: Nem nagyon tudom, de semmi sincs elintézve, és mindenki körbe szaladgál, mint a bolondok. Talán megint árvíz van?

(Óvatosan megrázza Szipoligit): Ne ijedj meg, de valami borzasztó történt.

MPapa: Nyugalom! Mindenekelőtt nyugodjatok meg!

(Kimennek a szabadba, fáznak)

MMama: Milyen hideg van!

Szipoligi: Mi ez a fehérség mindenütt?

MPapa (fölvesz egy marék havat): azt hívják karácsonynak?

MPajti: De papa, hiszen ez hó, tanultunk róla az iskolában.

Mesélő: Böhöli nénikéje érkezett sietősen bevásárlókocsijával. – No lám, végül mégis fölébredtetek? Ügyeljetek, hogy még sötétedés előtt kapjatok fenyőt!

MPapa: De miért?

Nénike: Nem érek rá veletek társalogni. (elsiet)

Szipoligi: Még sötétedés előtt? Tehát ma este jön az a veszedelem?

MPapa: Úgy látszik a fenyő valami védelmet jelent. Biztos azon kell elbújni. Semmit sem értek.

MMama: Én se. De menjetek, húzzatok csizmát, és vágjatok ki egy fenyőt a kiserdőben!

(Papa, MPajti elmennek)

Böhöliék szomszédja, Cókmók is arra tartott. – Borzasztó ez a rettenetes tömeg, lökdösődés és veszekedés!

Szipoligi: (vagy Mama): Jó napot Cókmók! Mondd meg nekünk, mit kell a fenyővel csinálni?

Cókmók: A fenyővel? Hát fel kell öltöztetni. De hogy lesz mindenre időm? Borzasztó, borzasztó! (elsiet)

(Papa, MPajti meghozzák a fenyőt)

Mama: Fel kell öltöztetni?!Mesélő: Múmimama hátrament a kamrába, ahol mindenféle holmikat tároltak. Régi ruhákat, ágybetétet, gereblyét, befőttesüvegeket, mindent, ami még valamire jó lehet. Nem tudta, mire lehet szükség akkor, ha jön a karácsony, de a biztonság kedvéért elővette a mentőövet, a papa puskáját, aszpirint, kötszereket.

Az udvaron az eresz alatt kis pocok gubbasztott fázósan és éhesen. Olyan szerencsétlenül nézett ki, hogy a mama behívta és teával kínálta. Félős volt, mert meleg szobát általában csak kívülről látott. Reszketve tartotta kezében a bögrét.

Szipoligi: Te tudod, hogyan kell a fenyőt felöltöztetni?

Pocok (félősen): Szép dolgokkal. Legalábbis úgy láttam. Olyan szép legyen, amilyen csak lehet.  Köszönöm a teát! (kimegy)

Papa: Egy pillanatig legyetek csendben. Hadd gondolkodjam! Ha a fenyőt olyan széppé kell tenni, amilyen csak lehet, akkor aligha rejtőzködő helynek való. Biztosan ezzel kell kiengesztelni a veszedelmet, hogy meg ne haragudjon.

Mesélő: Azután felállították a fát, és elkezdték díszíteni a csúcsától mindenféle széppel, amit csak találtak. Mindenki a legszebbet vitte oda, amivel kiengesztelheti a tél rejtelmes erőit. MúmiMama a sálját, a lámpáról a függőt, egy zsebórát és egy szép képet. Mikor kész volt a fenyő Böhöli nénikéje jött ismét arra.

MMama: Gyere be egy kicsit, nézd meg a fánkat!

Nénike: Te jó ég, ti mindig milyen furcsák voltatok. De most rohanok. Valami vacsorát kell készítenem, mire megjön a karácsony.

MMama: A karácsony? Hát az eszik is?

Nénike: Azt gondoltátok, meg lehet úszni a karácsonyt vacsora nélkül?

Mesélő: Múmimama egész délután sürgött-forgott. És épp, mielőtt a szürkület beállt, a karácsonyi étel elkészült. Kis csészékben a fa köré helyezték. Volt gyümölcslé, aludttej, áfonyás lepény, fölvert tojás, és minden, amit Múmiék szeretnek.

Mama: Vajon nagyon éhes lesz a karácsony?

Papa: Aligha éhesebb, mint én. De legyen övé az első falat. Az ilyen magunkfajta kis lényeknek mindig nagyon udvariasnak kell lenniük a hatalmas természeti erőkkel.

Mesélő: Amikor leszállt az este, a völgyben minden ablakban kezdtek fölgyúlni a fények. Fények ragyogtak a fák alól, az ágak közül, a fészkekből, és lobogó fények futkostak ide-oda a hómezőn. Múmiék is úgy gondolták, az lesz a legjobb, ha a biztonság kedvéért gyertyákat gyújtanak. Összegyűjtöttek minden gyertyát, amit találtak, és letették óvatosan a fa köré. Lassacskán teljes csönd szállt a völgyre. Talán mindenki hazament, és otthon várja az eljövendő veszedelmet. Csak egyetlen árny bolyongott még a fák között, a Böhöli.

Papa: Hé, Böhöli! Nemsokára jön már?

B: Ne zavarj, még azt sem tudom, hogyan lesz mindenkinek ajándék. (továbbmegy)

Mesélő: A múmik egymásra néztek, bementek a házba, és mindenki elkezdett ajándékokat keresni. Valami szépet és értékeset, hogy a karácsony kedvében járjanak. Múmipapa elővette legszebb cipős kanalát, betette egy dobozba, és ráírta nagy betűkkel: KARÁCSONYNAK. Múmimama kinyitotta legtitkosabb ládáját, és elővette a könyvet, amelyben színes képek voltak, az egyetlen színes képeskönyv az egész völgyben. Múmipajti csomagja olyan titokzatos volt, hogy senkinek sem szabadott látnia. És meg később, tavasszal sem árulta el, mit adott ajándékba.

Azután leültek a ház elé, és várták a veszedelmet. Telt az idő, de nem történt semmi. Csak a kis pocok bukkant elő a fáskamra mögül. Az, amelyik a teát itta. Magával hozta összes rokonát, és azok barátait. Mindegyik egyformán kicsi, szürke, szánalmas és fázós volt.

Pocokmama: Kellemes karácsonyt!

Papa: Te vagy az első, igazán, aki szerint a karácsony kellemes. Egyáltalán nem félsz, hogy mi történik, ha megérkezik?

Pocokmama: Hiszen már itt van. Megnézhetjük a fenyőtöket? Elhoztam a családomat is.

Papa: Gyertek be!

2. Pocok: Csodálatosan szép fenyőtök van!

3. Pocok: És mennyi étel!

4. Pocok: És valódi ajándékok!

5. Pocok: Egész életemben arról álmodoztam, hogy mindezt közelről láthassam.

Mesélő: Csend lett. A gyertyák mozdulatlanul égtek a békés éjszakában. Pocokmama és rokonai pisszenés nélkül ültek. Nagy csodálatuk és várakozásuk egyre erősebben érződött, míg végül Múmimama közelebb húzódott Múmipapához, és azt suttogta:

Mama: Neked is az a véleményed?

Papa: Mindenképpen. Ha a karácsony megharagszik, legfeljebb bemenekülünk a kamrába.

(A pockok felé fordul) Parancsoljatok, mind a tiétek.

Mesélő: a pockok nem akartak hinni a fülüknek. Óvatosan a fa mellé lépkedtek. Még soha nem volt igazi karácsonyuk.

Szipoligi: Most a legbiztonságosabb elillanni.

Mesélő: Gyorsan bebújtak az asztal alá. Semmi sem történt. Lassacskán kezdtek kitekintgetni, és nézték, ahogyan a kis pockok esznek, isznak és bontogatják a csomagokat. Soha ilyen remekül nem érezték magukat.

MMama: Kicsit elálmosodtam. És nem tudok többé azon töprengeni, mit jelent ez az egész valójában. De úgy látszik minden rendben van.

MPapa: Semmi esetre sem félek többé a karácsonytól. Böhöli, Cókmók, és a néni biztosan félreértették az egészet.

Mesélő: Azután betakaróztak, hogy folytassák téli álmukat, várva a tavaszt.

Forrás: http://www.evangelikus.hu/temak/advent

Képek forrása: https://www.programata.bg

2010 decemberében a Gironai Egyetem egyik oktatójának vezetésével létrejött Spanyolország első megújuló energiát értékesítő és előállító energiaszövetkezete - egy egyetemi, diákoknak kiadott feladat eredményeként! A „Som Energia” (Mi vagyunk az energia) névvel működő szervezet tagjainak száma mára 52000-re növekedett, a velük megkötött szerződések száma majdnem 83000.

Bármennyire is szeretnénk a háztartásainkban, munkahelyeinken tiszta, helyi energiát használni, a magas költségek miatt csak közösen, szövetkezetekbe tömörülve lehet ezt megvalósítani. Hasonló kezdeményezések már évek óta sikeresen és hatékonyan működnek Nyugat- és Észak-Európában, például a belgiumi Ecopower vagy a franciaországi Ecocoop, de Spanyolországban ez számított az első kezdeményezésnek. 

Nonprofit szövetkezetként a Som Energia 2011 októberében kezdett el "zöld" energiaforrásokat értékesíteni a különböző meglévő lehetőségeket felhasználva. A piacon felvásárolja és a tagok számára értékesíti az  energiát. Közben saját, megújuló energián alapuló projekteket is indított azért, hogy tagjai részére energiát termeljen. A szövetkezet tagjai szélturbinák, napelemek, biogázüzemek hatékony működésének segítségével boldogulnak egy meg-nem-újuló és  csapdákat rejtő energiaforrások által uralt világban

„Belépő”-ként egyszeri alkalommal 100 eurónyi összeget kér el a szövetkezet minden új tag felvételekor, akik így társtulajdonossá válnak. Azok számára, akik nem tudják ezt a díjat kifizetni, alternatív lehetőségeket is adnak a csatlakozáshoz. Az új tagot vagy fogyasztót nem terheli semmilyen infrastrukturális beruházás belépéskor, csupán minimális adminisztratív változtatásra van szükség ahhoz, hogy valaki megújuló energia fogyasztóvá váljon.

A tiszta energián kívül a projekt hozadéka a nyilvánosság részvételét támogató társadalmi mozgalom, az energiafüggetlenség és a felelős fogyasztásra való nevelés.

Reméljük, hamarosan térségünkben is beszámolhatunk hasonló kezdeményezésekről!

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

Forrás: https://transformativecities.org/atlas-of-utopias/atlas-12/

és https://www.somenergia.coop/

Képek forrása: SOMEnergia és https://es.wikipedia.org/wiki/Som_Energia

A libanoni cédrusok (Cedrus libani) több ezer év történéseit, viszontagságait képesek átvészelni, de a globális felmelegedés kivégezheti őket.

Ezért majdnem gyászjelentéssel kell felhívnunk a figyelmet ismét egy kultúrtörténeti fontossággal bíró fafaj kihalásának veszélyére. A világ legöregebb majomkenyérfáinak pusztulását adtuk hírül a legutóbbi hírlevelünkben, most a libanoni cédrusok kihalásának veszélyével kell szembesülnünk helyi szakértők szerint - Kislábnyom hírek rovatunkban pedig 6 állatfajra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket az olaj- és gázipar veszélyeztet.

Eredeti élőhelyén a libanoni cédrus a hűvös hegyvidéki éghajlatot kedveli. Főleg a sziklás, meszes talajokon található, az északi lejtőkön 1300 és 3000 m tengerszint feletti magasságok között, ahol télen sok a hó, és nyáron nagy a szárazság. Állományai nyílt, ritkás erdők, kevés cserjével, jegenyefenyővel és más fenyőkkel elegyesen, főként borókafajokkal (Juniperus excelsa). A jellegzetes, vízszintesen hosszan elnyúló ágainak köszönhető látványos megjelenése kiemelkedő tájképi értékkel rendelkezik.

Libanon viszonylag Magyarországtól távol eső kis ország, de a globális folyamatok majdnem egyformán éreztetik hatásukat mindkét ország területén. Az ország zászlajában is szereplő cédrus jelzi, hogy lakosai számára is fontos ez a fafaj. Mindenhol belebotlunk a cédrus stilizált változataiba, legyen az politikai plakát, emléktárgy vagy tetoválás. Kultúrtörténeti megjelenései között szerepel a Gilgames-eposz és a Biblia. A magyar kultúrkörben szocializálódottak számára legismertebbek Csontváry Kosztka Tivadar cédrus-ábrázolásai.

Az évezredes libanoni cédrusok a faj kialakulása óta talán a legveszélyesebb fenyegetéssel néznek most szembe: az éghajlatváltozás az évszázad végére elpusztíthatja az ország fennmaradó cédrusfajait. A hőmérséklet növekedésével a cédrusok ökológiai komfortzónája egyre magasabb tengerszint feletti magasságokba tolódik, hiszen ott találnak számukra elég hideg teleket. Bejrúttól délre, a Barouk-erdőben, a Shouf  bioszféra rezervátumának egy részén fennáll a veszély, hogy 2100-ra csak az ország legmagasabb pontján tudna növekedni cédrus.

Egy 2010-ben készült tanulmány szerint egy cédrus sem fog túlélni Shoufban.  Az enyhe és hómentes telek miatt a cédruserdő lassú léptekkel észak felé „menekül”.  Kiszámíthatatlan, hogy a cédrusokat  követik-e a vele elegyes erdőt képező fafajok, vagy újabb ökoszisztémák kialakulásához vezet a vándorlásuk.

Akár egyetértünk a cédrusok teljes kihalását vizionáló szakemberekkel, akár nem, egy dolog biztos: a libanoni cédrusok menekülési útvonalakat keresnek.

Összefoglaló és fordítás: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

Forrás: https://aleteia.org és NYTimesBeirut

Képek forrása: téli cedrus és nyári cédrus