Napi 3000 adag étel fő a konyhai hulladékból előállított biogázon

2017-ben az indiai Bangalore egyik választókerületének jóléti szolgálata megkereste Som Narayant, a Carbon Masters társalapítóját és a biogáz üzem működtetőjét, hogy megkérjék, segítsen a szerves hulladékaik feldolgozásában. A Legfelsőbb Bíróság ezidőtájt kötelezte törvényileg az indiai választókerületeket a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére és a hulladékok helyi kezelésére.

A szóban forgó választókerületben nagyjából napi 120 tonna hulladék keletkezik, aminek 55%-a szerves hulladék. A lerakókba kerülő szerves hulladék bomlása során metán keletkezik, ami az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz. Ennek a hulladéknak a hasznosítása, és a lerakók túlterhelésének megelőzése volt tehát a cél, olyan megoldással, ami figyelembe veszi a körforgásos gazdaság alapelveit.

A helyi politikusok támogatását élvezve Koramangala lakói a területért felelős önkormányzati szervvel (BBMP) vitatták meg a teendőket. Úgy döntöttek, a biogáz üzemet köz- és magánegyüttműködés keretében (PPP) hozzák létre, azaz a magánszféra szereplőjétől rendelik meg egy közfeladat ellátását. A fealdat megoldására kiírt pályázaton a Carbon Masters nyert.

A Carbon Masters nem csak felépítette, de a lakók egyesületével és a BBMP-vel közösen működteti és felügyeli is az üzemet 15 évig, illetve segít a gáz értékesítésében is. A palackozott gázt éttermeknek adják el, vagy a saját járműveiket töltik vele.

A biogáz üzem

Az üzem hulladékroncsolóit felújított, keverőkkel ellátott konténerekből készítették el, majd úgy helyezték el, hogy a területen lévő fákat ne kelljen kivágni.

A tisztító rendszer leválasztja a biogázból a szén-dioxidot, kénhidrogént, egyéb maradványgázokat és vízgőzt – a végeredmény a földgáz minőségével egyező biometán, amivel főzni is lehet, és amelynek magasabb a fűtőértéke, mint az LPG-nek (LPG = propán-bután gáz, a kőolajfinomítás során létrejövő termék).

A jelenlegi kapacitás napi 4 tonna. Négy tonna feldolgozott hulladékból 100 kg gáz lesz, amit a Carbon Masters egy közeli étteremnek ad el. Ők 3000 adag ételt főznek vele naponta.

Az éttermet nem volt nehéz meggyőzni, hogy biogázt használjanak. Először próbaképp csak egy égőfejet állítottak át, de mostanra minden gázégő biogázzal működik a konyhában. A változtatásnak köszönhetően az étterem gázszámlája 15%-kal kevesebb lett.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy megéri-e ez az egész, és mennyibe kerül egy biogáz üzem létrehozása? Ha 500 háztartás fél tonna hulladékot termel naponta – ami 700g-1kg hulladék háztartásonként – az üzem megépítése 2,5 millió indiai rúpia (nagyjából 10,5 millió Ft) lenne. A megtérülés kevesebb, mint három év.

Eleinte „trágyagáznak” hívták, aztán hulladékkezelési megoldásként tekintettek rá, de mára a biogázfejlesztés egy általánosan elfogadott fenntarthatósági gyakorlat lett, amely „megújuló” energiát állít elő a hulladékból. Egy olyan országban, mint India, ahol a tüzelőanyagok 82%-át importálják, a biogáz nagy lépés az energiafüggetlenség felé, munkahelyeket teremt, és csökkenti a széndioxid-kibocsátást.

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. májusi (113.) számában.

 

 

Forrás: http://www.vikalpsangam.org