Tényleg zöld és "tiszta" az online élet és az online kiadványok?

A minap a következő mondat került elénk egy elektronikus formátumban publikált kiadvány reklámja részeként: „Online magazin: nincs erdőirtás, nyomtatás, szállítás, felesleges szemét”.

És elgondolkodtunk, ez vajon tényleg így van? Tényleg nem jár erdőirtással, nyomtatással, szállítással, felesleges szeméttel egy online magazin létrehozása, tárolása, olvasása? Vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy ha online, elektronikusan, a virtuális térben csinálunk valamit, az zöldebb, azaz kevesebb környezeti hatással jár, mint nyomtatott, előhívott, megbeszélt, találkozott társaik?

Nézzük csak...

A CIKK TARTALMA:

Az online tér működtetéséhez energia és sok nyersanyag szükséges...

Az eszközök gyártása

Az eszközök (energia)használata

Elektronikai hulladék

A virtuális térben eltöltött idő és annak negatív hatásai...

 

 

Az online tér működtetéséhez energia és sok nyersanyag szükséges...

... amit elő kell állítani, amit ki kell bányászni, amihez a szükséges infrastruktúrát fel kell építeni. És ne gondoljuk, hogy elhanyagolható mennyiségű energiáról van szó: az internet működtetéséhez a drezdai Műegyetem kutatói szerint 2030-ra annyi áramra lesz szükség, amennyit 2011-ben a világ összlakossága fogyasztott[i].

Az energiatermeléshez mindenféle nyersanyag szükséges, amiket bányászni kell. Még akkor is, ha 100%-ban megújuló energiából fedezzük az energiaszükségletet, hisz a napelemet, szélkereket stb. is le kell gyártani, fel kell építeni, és a tároláshoz, valamint a felhasználás helyszínéhez jutáshoz is kell mindenféle anyag, például vezetékek.

Egyrészt tehát ki kell bányászni az energiaforrást, ha például fosszilist használunk, másrészt ki kell bányászni az infrastruktúra kialakításához szükséges nyersanyagokat, például különböző fémeket. Utakat kell építeni, hogy a kibányászott nyersanyagot elszállítsuk, erőműveket és gyárakat építeni és működtetni, és még sorolhatnánk. Mindennek rengeteg környezeti (pl. erdőirtás), és társadalmi hatása is van, mivel a bányák nyitása és működtetése sokszor sérti és/vagy teljesen figyelmen kívül hagyja az őslakosok jogait. 2017-ben 36-an vesztették életüket azért, mert a helyi lakosok jogait próbálták megvédeni, vagy tiltakoztak bányák megnyitása és a hozzájuk kapcsolódó környezetrombolás ellen (ld. cikkünket a Kislábnyom hírlevél 99. számában (Érdemes rápillantani rovat), vagy a The Guardian cikksorozatát).

Ezek után az előállított energiát a felhasználás helyszínére kell szállítani. Ehhez ismét infrastruktúra, például vezetékhálózatok és utak, valamint természetesen különböző nyersanyagok szükségesek. Így még több bányászattal, gyárral, lefedett természetes területtel, jogaikért és megélhetésükért küzdő közösségekkel találjuk szemben magunkat.

Az internet működtetéséhez szükséges energia egy része ahhoz szükséges, hogy az általunk előállított sok tartalmat tároljuk, és hozzáférhetően tartsuk. Egy online magazin esetén például kell hely a magazin számainak, a bennük linkelt hivatkozásoknak, a cikkekhez érkezett hozzászólásoknak, képeknek stb. tárolására. És a tárhelyet szolgáltató számítógépek vagy szerverek általában napi 24 órában működnek, miközben rengeteg hő keletkezik. Tehát a helyiséget és gépeket hűteni is kell. Nemhiába építi például a facebook, de más cégek is szerver faluikat az Északi-sarkkör környékére[ii]

Hogy elképzelésünk legyen: 1992-ben az Internet adatforgalma 100GB volt naponta, 2013-ban ez az adat 28 000 GB másodpercenként! Egy tanulmány szerint 2011-ben az Interneté volt a világ energiafogyasztásának 2%-a. Az USA-ban működő adatközpontok, szerverfarmok 2013-ban 91 milliárd kWh áramot fogyasztottak, amit 34 szénerőmű (!) tud előállítani.

 

Az eszközök gyártása... (mobil telefonok, laptopok, szerverek, asztali gépek, videófelvevők, és egyebek)

Nyersanyagok

Mobiltelefonjaink előállításához mintegy 40 féle nyersanyag szükséges, amelyeket nagyrészt tőlünk többezer kilométerre bányásznak, és hosszú utat bejárva, gyakran a világot körbeutazva alakulnak a készülékeket alkotó alkatrészekké, majd kerülnek a mi kezünkbe.

A 40 különböző nyersanyag közül négy, a tantál, az ón, a volfrám és az arany az úgynevezett konfliktussal érintett ásványok és nemesfémek közé tartoznak. A kitermelésükből és kereskedelmükből befolyt összegek illegális katonai szervezetek működését, fegyverkereskedelmet, kényszermunkát és rengeteg egyéb jogsértést támogatnak. Szerencsére mára több ország, így az Egyesült Államok vagy Kína, az Európai Unió, valamint több vállalat is felismerte már ezt a problémát és törvényi előírásokkal és önkéntes vállalásokkal igyekszik biztosítani ezen nyersanyagok felelősségteljes beszerzését.[iii]

Munkakörülmények

Mobiltelefonjainkat sok más használati tárgyunkhoz hasonlóan többnyire feltörekvő gazdaságokban, így pl. Kínában gyártják, ahol az összes készüléknek majd háromnegyede készül évente. Az alacsony bérekért dolgozó, és gyakran kiszolgáltatott helyzetben levő munkások azonban súlyos árat fizetnek azért, hogy a fogyasztók olcsón juthassanak a termékekhez, és a gyár is nyereséges legyen. Mivel egyre nagyobb az igény a minőségi és egészségre ártalmatlan termékek iránt, a silány minőségű alapanyagok felhasználása helyett a munkaerő oldalon igyekszenek alacsonyan tartani a költségeket. Sokszor előfordul, hogy a munkások nem megfelelő vagy mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgoznak akár életveszélyes anyagokkal is az üzemekben.

Szállítás

Az áruszállításnak számos negatív hatása van környezetünkre az üzemanyagoktól függő károsanyag-kibocsátástól a zajszennyezésig. Ezen kívül az áruszállítás a kőolaj kitermelésének és ezen keresztül a klímaváltozásnak az egyik fő mozgatórugója, és a legnagyobb mértékben járul hozzá a tengerek és óceánok szennyezéséhez. Ez hatványozottan igaz a mobiltelefonokra, ahol az alapanyag-kitermelés helye (pl.  Közép-Afrika), a gyártás helye (főleg Ázsia) és a felhasználás helye (USA és Európa, mint a legnagyobb felhasználók) ilyen távol esnek egymástól.

A mobilok tehát egyre olcsóbbak, de a gyártásuk és használatuk környezeti és társadalmi ára egyre jelentősebb.[iv]

 

Az eszközök (energia)használata[v]

Habár az okostelefonok a többi szórakoztató műszaki cikkekhez (számítógép, laptop, televízió) képest kisebb fogyasztással rendelkeznek, mégsem elhanyagolható az általuk felhasznált energia. Pl. ha 100-szor feltöltjük a mobilunkat, az összesen 1 kWh fogyasztást jelent.

A mobiltelefonok energiagazdálkodását rengeteg tényező befolyásolja: mennyi alkalmazást használunk egyszerre, használjuk-e az energiatakarékos módot, mennyi szerverre vagyunk egyszerre rákapcsolódva.

Az okostelefonok energiafogyasztása során nem csak a saját készülékünk energiafogyasztását kell figyelembe vennünk, hanem azokét a hatalmas adatközpontokét is, amelyek az internetes weboldalak üzemeltetését végzik. Ezek az adatközpontok hihetetlen mennyiségű energiát fogyasztanak. 2014-ben az USA adatközpontjai a teljes nemzeti fogyasztás 2%-át adták (70 billió kWh), ami nagyjából azzal az energiamennyiséggel azonos, amit 6,4 millió amerikai család fogyaszt el egy évben.

Internetmegosztás és hotspot használat alatt a készülékek energiafogyasztása jelentősen megnövekedik. A mobiltelefon energiafelhasználásának 20-40%-át a képernyő teszi ki, 40-60%-át a hálózati kapcsolódás, míg a GPS igénybevétele 5-10%-át jelenti. A központi feldolgozóegység (CPU) az energiafogyasztás 20-35%-át veszi igénybe, mint az az ábrán is látható.

A kutatók figyelmeztetnek, hogy elemzések szerint egy új okostelefon legyártása és boltba szállítása annyi energiát igényel, mint egy már meglévő mobil tízévi használata. A mobilok átlag életciklusa két év, azaz többé-kevésbé eldobható termékként tekintünk rájuk. A gond az, hogy a hozzájuk köthető karbon-kibocsátás 85-95%-a viszont a gyártás (nyersanyagbányászat) során keletkezik, nem a használat során – azaz minél többet kellene használjuk őket, hogy ne kelljen annyi új telefont gyártani! Ha két év helyett csak egy évvel tovább bírjuk, és nem csapunk le a legújabb modellre, már azzal is sokat javítunk a helyzeten.

A McMaster Egyetem kutatói a teljes információs és kommunikációs ipar (Information and Communication Industry, ICT) karbon-lábnyomát vizsgálták a 2010-2020 közti időszakra, a személyi számítógépeket, laptopokat, okostelefonokat, monitorokat és szervereket is beleértve. Az eredmények elkeserítőek. Az eszközök ugyan egyre kisebbek és energiahatékonyabbak, de a technológia környezeti hatása egyre rosszabb. 2007-ben az iparág az összes kibocsátás 1%-áért felelt, 2018-ra ez megtriplázódott, és 2040-re meghaladhatja a 14%-ot, ami a teljes közlekedési ágazat karbon-lábnyomának a fele.

 

 

Elektronikai hulladék[vi]

A világon egyre több elektromos és elektronikus hulladékot termelünk, ezen veszélyes e-hulladék mennyisége 2009 és 2014 között a duplájára, 42 millió tonnára növekedett. Ehhez járul hozzá átlagosan 18 hónapi használat után az évente 1,7 milliárd eladott mobiltelefon is.

Kérdés azonban, hogy mi lesz a sorsuk, ha átlag másfél év után lecserélték őket egy újabb típusra? Egy hazai felmérés szerint a megunt mobilok 68%-a nem kerül azonnal újrahasznosításra, helyette az emberek megőrzik őket („egyszer majd csak jó lesz még valamire”), és csak akkor szabadulnak meg tőle, amikor már végképp elöregedtek és elvesztették értéküket. Pedig egy jól működő használt mobilnak még sokan örülnének, akik nem engedhetik meg maguknak az új készülékeket.

A mobilok azonban még hulladék formájában is értékesek, hiszen rengeteg hasznosítható anyagot tartalmaznak, így például egy tonna mobiltelefon több aranyat tartalmaz (átlagosan 300 g/tonnát) mint egy tonnányi kibányászott aranyérc (átlagosan 5 g/tonna). Az újrahasznosításuk mégsem megoldott még széles körben, hiszen kevesebb mint 10%-uk kerül szétszerelésre és újrahasznosításra. A begyűjtés problémáján túl a fogyasztók által kedvelt egyre kisebb és vékonyabb dizájn is problémát okoz, hiszen egyre nehezebb alkotóelemeikre szétszedni őket.

A mobiltelefonokból származó e-hulladék komoly környezeti károkat okoz, így nem megfelelő kezelés esetén többek között nehézfémekkel és veszélyes égésgátló anyagokkal szennyezi a talajt, levegőt és vizeket. Emellett újrahasznosításuk legtöbbször a velük dolgozók egészségét is veszélyezteti védőfelszerelések, biztonsági előírások és információk híján.

Pozitív kezdeményezéseket a témában ld.:

- fairphone, amely  moduláris felépítésének köszönhetően könnyebben javítható, és így kisebb hulladéktermelés mellett hosszabb ideig használható;

- az ifixit online közösség hasznos tanácsokat ad videókkal, leírásokkal, hogy akár mi magunk is megjavíthassuk az elromlott készülékeinket.

 

A virtuális térben eltöltött idő és annak negatív hatásai...

A technológia nagyszerű termelékenységnövelő eszköz tud lenni, ezt senki nem vitatja. Mégis egyre többen azt tapasztaljuk, hogy valójában egy időnyelő fekete lyuk, amibe –kik többé, kik kevésbé - mindannyian belecsúszunk az okostelefonjainkkal, tabletjeinkkel, laptopjainkkal. És csúszás közben csodálkozunk, hogy mi lett a hatékony munkavégzésünkkel és a boldogságunkkal. 

A digitális technológiához való szinte egyetemes és egyre fiatalabb korban történő hozzáférés átalakítja a modern társadalmat, és negatívan hat a fizikai és mentális egészségünkre, az idegrendszer fejlődésére, és az emberi kapcsolatokra, nem is beszélve a közutak és közlekedés biztonságáról.

Az okostelefon nagyon könnyen függőséget okoz - az egyetlen különbség az okostelefon függőség és más függőségek között, hogy előbbit elfogadja a társadalom. De ez nem jelenti azt, hogy nem káros.

A mobil manipulálja az agyunkat, szinte fizikailag hozzánk nőtt, és az értesítés hangjaira vagy fényjelzéseire úgy ugrunk, mint anno Pavlov kutyái, magyarázza David Greenfield pszichológus, a University of Connecticut adjunktusa. Az agyunk egy idő után örömet stimuláló dopamint szabadít fel, ha meghalljuk, hogy emailt vagy üzenetet kaptunk, azaz amikor tudja, hogy „jutalomfalat” érkezett. A kutatások szerint a dopaminszint az agyban akár kétszeres is lehet akkor, amikor a jelzés érkezik, ahhoz képest, mint amikor megkapjuk a tényleges jutalmat. Magyarul: az értesítő hangja nagyobb örömet okoz, mint maga az üzenet, amit kaptunk.

 

Cikkünk elején egy online magazin "zöldségén" gondolkodtunk el, és ennek kapcsán körbejártuk a virtuális lét és működtetéséhez szükséges energia és eszközök környezeti és társadalmi hatásait. Nem kevés hatással kell számolnunk, fontos tehát, hogy csökkentésük érdekében rendszerben gondolkodjunk. És ideje, hogy virtuális életterünk és a hozzá szükséges eszközpark ökológiai lábnyom-csökkentésébe fogjunk. Ehhez pár kezdő ötlet:

Hogyan töltsünk kevesebb időt a telefonunkkal

Kalandötletek monitorbámulóknak

Szomszédolós szabadtéri nappali

Eszköz élet-hosszabbítás: ifixit és fairphone

 

 

 

Antal Orsolya és Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. áprilisi (106.) számában.

 

 

Képek forrása: https://www.buzzfeed.com/carolynkylstra/cell-phone-detox