Mi lesz velünk 2050-ben?

Nap mint nap hallunk róla a hírekben, sőt saját bőrünkön is tapasztaljuk a klímaváltozás káros hatásait: kiszámíthatatlan viharok, rendkívül száraz nyarak, kaotikus havazási ciklusok, hurrikánok, áradások, eltűnő évszakok. A klímakutatók, mint modern Nostradamusok, leginkább világvégét, de legalábbis visszafordíthatatlan folyamatokat, tengerszint-emelkedést, élővilág-pusztulást, háborúkat, éhezést jövendölnek az évszázad közepére, végére. De vajon, mindez valóban elkerülhetetlen?

A számítógépes modellezés, az úgynevezett Összekapcsolt Elemzési Modellek (Integrated Assessment Models) segítségével a kutatók tudományosan megalapozott „jóslatokat”, azaz előrejelzéseket készítenek arról, hogy milyen környezeti, társadalmi, gazdasági, energiarendszerbeli, ökológiai változások várhatóak az átlagos hőmérséklet-emelkedés hatására. Ezek a modellek általában nem sok jóval kecsegtetnek. Szerencsére, a fenyegetettségnek megfelelően 2015-ben megalkották a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményt, melyhez mára szinte minden ország csatlakozott. Ebben lefektették, az aláírók mindent elkövetnek, hogy a szélsőséges hatásokat okozó 2 Celsius fok fölötti hőmérsékletnövekedést megakadályozzák, és igyekszenek az 1,5 Celsius fok feletti emelkedést elkerülni.

Talán kevésbé ismert, hogy ugyanebben az évben egy sokkal szélesebb körű egyezmény is született: a Fenntartható Fejlődési Célok avagy az Agenda 2030. Ezek között szerepel az éhezés megszüntetése, a minőségi oktatás biztosítása, a szegénység felszámolása, fenntartható fogyasztás és termelés elterjesztése, a biodiverzitás javítása stb.

 

Egy nemzetközi kutatócsoport (melyben a GreenDependent egyik munkatársa, a jelen cikk szerzője, is részt vett) azt vizsgálta meg, hogy lehetséges lenne-e az 1,5 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedésen belül maradni a jelenlegi innovatív felhasználó oldali technológiákat, szokásokat, szociális és jogi rendszereket felhasználva. Ez azért is érdekes, mert mind a kutatások, mind a gazdaság jellemzően a termelői oldallal foglalkozik (több és másmilyen erőművek, szénkivonó technológiák stb). Ugyanakkor megfeledkeznek a fogyasztói oldal lehetőségeiről és lelkesedéséről!

A kutatás eredményei szerint a globális energiaigény a jelenleginél 40%-kal is alacsonyabb lehet 2050-ben, ha a fogyasztói oldalon elterjednének a már most is elérhető, sőt egyes csoportokban népszerű környezetbarát megoldások, és mindenek felett a „zöld” gondolkodás. Például a már ma is terjedő telekocsi, autómegosztás (car-sharing), bérelhető közautók és közbringák rendszerei, és a jelenleginél magasabb kihasználtsággal működtetett elektromos járművekkel történő közlekedés és áruszállítás legalább 60%-kal csökkentheti a járművek számát 2050-re.

Az olyan kompakt elektromos eszközök, mint a mobiltelefonok, számtalan egyéb eszköz funkcióját elláthatják a korábbiak energiaigényének mintegy 10%-ával. Amennyiben feltételezzük, hogy az új generációk inkább a szolgáltatásokat, nem pedig magukat a tárgyakat igénylik majd, még abban az esetben is, ha a mobil eszközök száma megduplázódik, 2050-ben az elektromos „kütyük” teljes energiaigénye kielégíthető a mai 15%-ával.

Az új és felújítandó épületekre is vonatkozó szigorú épületszabványok akár 75%-kal is csökkenthetik a szektor energiaigényét 2050-re. Továbbá a kevesebb vörös hússal, de a Föld minden lakójának elegendő tápértékkel szolgáló étrendbeli változtatások Olaszország és Bangladesh együttes méretének megfelelő erdőnövekedést eredményezhetnek.

Az ily módon csökkenő energiaigény kielégíthető lenne megújuló energiaforrásokkal és elektromos árammal, nem kellenének az új erőművek.

A kutatócsoport tagjai azt is megnézték, hogy milyen egyéb, fenntartható fejlődési célokra adna választ ez a társadalmi rendszer. Példának ott van Milánó vagy Budapest XIII. kerülete, ahol szociális intézkedés részeként passzívházba költöztetik a rászorulókat, így ellensúlyozva a szegénységüket, hisz minimálisra csökken a rezsijük.

A vizsgált fogyasztói változások további előnyökkel járnának számos fenntartható fejlődési cél esetén. Az óceánok savasságának javításában, a szegénység felszámolásában, az éhezés megszüntetésében, az egészség javulásában (a szálló por csökkenése miatt), a biodiverzitás helyreállításában és az erdősségek méretének növekedésében jelentős eredményeket lehetne elérni, mindezt az igazságosság kitételeinek figyelembevételével. A világon mindenhol teljesülne az úgynevezett „elfogadható életkörülmények minimuma”, melyet Rao és Min határoztak meg 2017-ben[1], mely egy univerzális alapigényt határoz meg – az alábbi ábra szerint.

Büszkén mondhatjuk, hogy a GreenDependent eddig is és ezentúl is sokat tesz a zöld fogyasztói magatartás és döntések elősegítésében, és közvetlenül támogat nyolcat a 17 globális cél közül, és az Egyesület részt vesz Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért csoportban is! Hisszük, hogy ezzel a cikkben vázolt jövőképhez járulunk hozzá, és részben nekünk is köszönhető lesz, ha sikerül az átlaghőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius alatt tartani.

 

 

Szerző: Boza-Kiss Benigna, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

 

 

Forrás: Grubler A, Wilson C, Bento N, Boza-Kiss B, Krey V, McCollum D, Rao ND, Riahi K, et al (2018). "A Low Energy Demand Scenario for Meeting the 1.5°C Target and Sustainable Development Goals without Negative Emission Technologies." Nature Energy. Teljes szöveg: https://rdcu.be/SOJx

Képek forrása: első kép: FESZT, többi: a cikk alapjául szolgáló idézett szakmai cikkek ábráinak adaptációja.



[1] Rao, N.D. & Min, J. Decent living standards: Material prerequisites for human wellbeing. Soc. Indic. Res. doi: 10.1007/s11205‐017‐1650‐0 (2017).