Korona és klíma - Amikor egyik vészhelyzet „kezeli” a másikat

2020 elején két sokat emlegetett vészhelyzettel néz szembe az emberiség. Mindkettőre jellemző, hogy világméretűek, azonnali cselekvés híján milliók életmódját, sőt puszta létét fenyegetik, megrendítik a gazdaságot, és az ellenük vívott harcban az erőforrásokkal és infrastruktúrával gyengébben álló országok komoly veszteségeket szenvednek.

A két vészhelyzet közti különbség az, hogy az egyikkel érdemben foglalkozunk, a másikkal pedig szinte egyáltalán nem.

Az új évtized elején felbukkanó koronavírus megnyomta a piros gombot, felrázta a kormányokat, felébresztette az emberek életösztönét, letépte a „minden oké lesz, míg világ a világ” szemellenzőt, és hadat üzent a halogatásnak, láblógatásnak, ignoranciának, hamis biztonságérzetnek. Mindennek, amivel eddig az emberek, évtizedeken keresztül, a klímaválságot „intézték”.

A klímavészhelyzethez azonban – a koronavírussal ellentétben - senki nem gyártott egyik napról a másikra életbe lépő országos akcióterveket, nem küldött figyelmeztető üzeneteket, hogy nemsokára feje tetejére áll az általunk ismert világ, nem törekedett a fenntartható életmód kialakítására, és a média se tudósít napi szinten a probléma áldozatairól.

Míg a koronavírust érthető okokból közvetlen veszélyként éljük meg, a klímaválság, ha mégoly veszélyes is, még mindig egy elvont, évtizedek múlva lesújtó ködös fenyegetésként él az emberek fejében. Egy betegség esetében sokkal könnyebb elképzelni, hogy milyen hatással lehet az életünkre, mint mondjuk az ökológiai rendszerek és emberi tevékenységek bonyolult kölcsönhatásaiból eredő, hosszú évek alatt kibontakozó éghajlati katasztrófa - ezért van az, hogy békésen, jobbára gyanútlanul fővünk a vízben, mint az egyszeri béka…

Persze a számok segíthetnek a helyzet megértésében. A koronavírus-járványban több, mint 16 000 ember halt meg eddig (2020. március 23-i adat). A WHO adatai szerint ugyanakkor a légszennyezés – ami a klímaválság okozta számos problémából csak az egyik – évente 7 000 000, azaz hét millió emberéletet követel!

Azt is biztosra vehetjük, hogy idővel leküzdünk bármilyen koronavírus járványt. De klímaügyben már későn fújtunk riadót, kicsúsztunk az időből, és maximum az elkerülhetetlen hatásokat tudjuk csökkenteni. AZ ENSZ szerint 10 évünk maradt, hogy 1,5 C-ban maximáljuk a hőmérséklet emelkedését, de akármennyire igyekszünk, a negatív hatásokat nem fogjuk megúszni.

Van azonban egy nem várt fordulat a történetben. Egyelőre úgy tűnik, hogy – ha rövid távon is -  a globalizáció, urbanizáció és fokozott húsfogyasztás miatt vándorútra indult vírus "eléri" mindazt, amit magunktól nem tettünk meg a klímaválság enyhítése érdekében:

  • visszavesz a termelésből és a gazdasági növekedés utáni örökös hajtásból;
  • ezzel jelentősen csökkenti a károsanyag- és karbonkibocsátásokat;
  • felnyitja a szemünket a globális gazdaság és egymásra utaltság fenntarthatatlanságára (ahol ha egy létfontosságú beszállító kiesik, borul és ellehetetlenül a globális termelés);
  • rávilágít a sokkal ellenállóbb helyi gazdaság fontosságára;
  • rávilágít a helyi összefogás, a közös felelősségvállalás fontosságára;
  • jó esetben növeli a szolidaritást, a közösség erejét és ellenálló képességét;
  • drasztikusan csökkenti a hajó- és repülőutak számát, tovább csökkentve a kibocsátásokat;
  • önmérsékletre kényszerít;
  • elrettenti az embereket a vadállatok mértéktelen fogyasztásától (remélhetőleg esélyt adva ezzel többüknek a túlélésre);
  • rávilágít az ipari állattartás veszélyeire is (ld. betegségek terjedése);
  • és esetenként – a tisztább levegőnek és víznek, illetve kiürült utcáknak és utaknak köszönhetően – esélyt ad a városokból évtizedek óta száműzött élőlényeknek egy kis térnyerésre

 

A John F. Kennedy reptér 2020 márciusában

Spencer Platt/Getty Images

 

Tény, hogy a vírus gyorsabban csökkentette a kibocsátásokat[1] pár hónap alatt, mint több évnyi eredménytelen klímatárgyalás!

- De miért kell megvárni, hogy egy vírus kényszerítsen?

- Mit mutat meg a járvány kitörése? Hogy milyen lesz az élet, ha komolyan lépünk a klímaváltozás megfékezéséért? Vagy azt, hogy milyen lesz, ha nem lépünk?

- Mi lesz így a jóléti modellel? Búcsút kell mondani a megszokott fogyasztói életmódnak?

Számtalan kérdés fogalmazódik meg ebben a példa nélküli helyzetben, és rengetegen keresik a válaszokat.


„Ez a nem is túlságosan agresszív vírus véget vethet egyfajta világlátásnak. Ha nem ez, majd a következő, amely a biológusok szerint kiszámíthatóan megérkezik. Hét és fél milliárd ember soha nem juthat el a Szent Péter bazilikába. Nem láthatjuk mindannyian az Akropoliszt és a New York-i Szabadság szobrot. Nem jutunk el együtt a velencei vagy a riói karneválra. Nem vásárolhatunk következmények nélkül a bolygót körbeutazó gyümölcsöket és iparcikkeket, nem igaz, hogy ma Budapesten és holnap Sanghajban lehetünk mindannyian. Nem igaz, hogy határtalanul élhetünk.” (Jásdi István, borász)

„Emberek tízmilliói fognak hamarosan rádöbbenni karanténba kerülve, hogy az emberi élet nem csupán munkából és szórakozásból áll. Mi több: amit a ma uralkodó gazdasági modellben munkának neveznek, és legfőbb értékteremtőként tartják számon, arról most szépen kiderül, hogy ökológiailag mennyi káros következménnyel jár és mennyire felesleges, mennyire nem fenntartható. Mert ugye ezen a bolygón hosszabb távon gazdaságilag sem fenntartható, ami ökológiailag nem az.”(Kardos Gábor)

„Még az én ifjúságomban is egyértelműen luxus volt a repülés. Húsz euróért Barcelonába – ilyen nem volt. Én is imádok utazni, mégis azt mondom, hogy több ennek a káros hatása, mint az előnye. Igen, az utazik majd, aki profi, akinek szakmai elintéznivalója van, aki meg kedvtelésből repül – nos, azok a gazdagok lesznek. Mert bizony drága lesz. Legyen is drága. Nem is kell mindenkinek fapadosokkal végigszántania az eget. Semmi értelme. Nem olyan nagy baj az sem, ha az alsógatyánk nem Bangladesből vagy Kínából érkezik. Szóval ebben a pillanatban, 2020 márciusának közepén tragikusnak látszik a vírus okozta helyzet, de bőven lehet, hogy ez indít el minket a normalizálódás felé.” (Jordán Ferenc, hálózatkutató biológus)


 

Mit tanulhat a társadalom, a világ a járványból, és a járványügyi intézkedések által eredményezett karbon-kibocsátás csökkenésből?

1. Hogy ha muszáj, vissza tudunk venni. A kormányok és az emberek is képesek a cselekvésre nagyon rövid időn belül.

2. Hogy melyek azok a területek, ahol érdemes visszavenni: túlfogyasztás és az azt kiszolgáló termelés, fenntarthatatlan mértékű szállítás (globális kereskedelem), fenntarthatatlan mértékű utazás (turizmus).   

3. Hogy az egyén kibocsátását hol érdemes csökkenteni. Mindennapi életmódunk átalakításával, az utazások, autózások, energia- és húsfogyasztás csökkentésével a is jelentősen csökkenthetőek.

4. Hogy vannak olyan munkavégzéssel kapcsolatos megoldásaink – ld. távmunka, videó konferencia, rövidebb munkahét, telekocsi stb. - amelyek hosszabb távon is működhetnek, és fenntarthatóbbá teszik a mindennapi életet.

5. Hogy az ipari kibocsátások csökkentése sem elképzelhetetlen. Kína 2030-ra tervezte a kibocsátási maximum elérését, azaz a 2020-as években nemhogy nem csökkentettek volna, de növelték volna a termelést. A világ egyik legnagyobb kibocsátójának karbon-lábnyoma most 25%-kal kisebb. Természetesen nem az a cél, hogy a jövőben hasonló rendkívüli helyzetekre várva reménykedjünk a csökkenő kibocsátásban. De a statisztikákból jól látszik, hogy a munkarend mekkora hatással van a kibocsátásokra.

6. Hogy a fenntarthatóbb helyi termelés kockázatmentesebb, ellenállóbb megoldás, mint a globális beszállítói lánc, akár járványok, akár extrém időjárási jelenségek esetén.

Kék ég Kína és Olaszország felett: a karantén életbe léptetése, a gyárak és utazások leállítása töredékére csökkentette a légszennyezést a két országban

 

További olvasnivalók:

Milyen változást hozhat az életformánkban a vírusválság?

Interjú a hálózatkutató biológussal, aki elsőként jelezte a vírusveszélyt

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Források és olvasnivalók: 

https://index.hu/techtud/2020/02/29, https://index.hu/techtud/2020/03/13, https://ng.hu/fold/2020/03, https://wmn.hu/wmn-life, https://azonnali.hu, https://www.portfolio.hu, https://www.valaszonline.hu, https://www.nytimes.com, https://newrepublic.com, https://www.theguardian.com, https://www.dw.com, https://ecohustler.com, https://www.sciencealert.com, https://www.technologyreview.com, https://www.nytimes.com, https://www.fastcompany.com

Képek forrása:

https://ecohustler.com, https://www.joepaduda.com, https://www.nytimes.com, https://www.nytimes.com,  https://ng.huhttps://index.hu