"Hostětín egy csendes cseh falu a Fehér-Kárpátokban, néhány kilométerre a szlovák határtól. A halálos ítéletet huszonöt évvel ezelőtt mondták ki rá. Ennek értelmében sem új ház építésére, sem a régiek felújítására nem kaphat senki engedélyt. Legalábbis addig, amíg a szennyvízkezelés kérdését nem oldják meg. Lépni kellett. És ez a 250 fős közösség rá mert lépni egy járatlan útra.

Gondolná valaki, hogy egy nádültetvény használható szennyvíztisztító telepként? Hogy egy épület fűtésének tervezésekor a benne élő emberek kibocsátott testhőjével is lehet kalkulálni? Hogy a hulladék fából készült biomassza elláthat egy egész üzemet energiával? És hogy egy faluban a napkollektor a menő, és az a ciki, ha nincs?

Hostětínben ma már az is evidens, hogy mindenki gyűjti az esővizet, és a vécében illetve a zuhanyzóban csakis azt használja. Energiatakarékos közvilágítási rendszer működik a faluban, köszönhetően a napkollektor-parkoknak. Nagy becsben tartják a régi gyümölcseiket, génbankok őrzik az alma- és körtefajtákat. Sőt vállalkozást – és általa munkalehetőséget is – építettek rá: bioalmalé-üzemük országszerte szállítja a gyümölcsleveket.

Az egész onnan indult, hogy 25 évvel ezelőtt a Veronica Környezetvédő Egyesület szakemberei jókor voltak jó helyen, és ama kritikus pillanatban a falu agilis polgármestere tőlük kért segítséget..."

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2013. októberi (55.) számában

Forrás és folytatás: http://gepnarancs.hu/2013/08/egy-kihalasra-itelt-falu-nagy-otlete/