Kislábnyomos életmód

"Nagyi," szólított meg Caris kérdően.

"Igen, kincsem?"

"Ma töri órán az iskolában az ezredfordulóról beszélgettünk. Akkor még tényleg volt olyan számítógép, amit nehezen bírt el egy ember?"

Elmosolyodtam. "Hát, igen. De aztán, ahogy felnőttem, egyre kisebbek lettek - kb. olyanok, mint amilyet ti is kaptok - azzal a különbséggel, hogy szinte mindenkinek volt."

"Nagyi, te nem mesélsz sokat azokról az időkről... A tanárunk azt mondta, hogy akkor még nagyon más volt az élet, bár még elég fiatal, úgyhogy nem tud mindent... Nem mesélnél többet?"


A We Feed the World fotókiállítás öt fotográfus képeiből állt össze, akik öt kontinens kistermelőinek életét követték nyomon. Annak jártak utána, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a gazdák a klímaváltozás miatt, és milyen úttörő (vagy épp a "régi" módszereket felelevenítő), fenntartható gazdálkodási módszerekkel igyekeznek úrrá lenni a helyzeten.


Manapság a gazdaság és ez által a termelés is az új, profitábilis megoldásokat hajhássza. Ebben a világban egy japán farmer mégis olyan innovatív és egyben egyszerű utat választott magának és családjának, amely a legtöbb ember szemében gazdaságtalannak tűnhet. Okitsu gazdálkodó ugyanis úgy véli, hogy országának élelmiszer termelése egyenesen káros hatással bír lakosai egészségére, boldogságára és jól-létére.

Tíz család indított pert az Európai Parlament, valamint az uniós tagállamok kormányait tömörítő Európai Tanács ellen amiatt, hogy az EU éghajlatvédelmi jogszabályai nem védik meg az emberi jogaikat. Keresetlevelüket az Európai Bizottság befogadta. 

A pert indító családok szerint az EU rendelkezései nem elég szigorúak ahhoz, hogy az otthonaikat, megélhetésüket, hagyományos családi gazdaságukat és kultúrájukat fenyegető klímaváltozással szemben valódi eredményt érjenek el. Véleményük szerint jóval határozottabb fellépésre van szükség, és az EU-nak szigorúbb kibocsátás-csökkentési célokat kellene meghatároznia.

 


Ahányszor csak arról beszélünk, hogy a helyi élelmiszer vásárlásával erőforrást takarítunk meg, megszólalnak az egyet-nem-értők. Végül is, az új-zélandi Lincoln Egyetem kutatói bizonyították, hogy az Egyesült Királyságba szállított új-zélandi báránynak a karbon-lábnyoma mindössze 688 kg/tonna, addig a helyben nevelt bárány lábnyoma 2.849 kg/tonna. (Új-Zélandon például kétségkívül sokkal kevesebb műtrágyát használnak...) Aztán ott van a kaliforniai eper, amiről kiderült, hogy sokkal hatékonyabb Kaliforniában termelni, mint helyben (azaz Angliában), mert így intenzívebben, és az üzemanyag, tőke, gépek és egyéb erőforrások szempontjából sokkal hatékonyabban lehet termeszteni.


Ahhoz hogy véget érjen az emberiség jelenlegi természetpusztító ámokfutása, elengedhetetlen, hogy minél többen megértsük, részei vagyunk a minket körülvevő világegyetemnek, és megéljük a „nagy egésszel” való egységünk örömét. Ehhez azonban meg kell mozgatnunk a jobb agyféltekénket!


Manapság egyre nagyobb a hulladékcsökkentők és a hulladékmentességre törekvők tábora, és ez nagyon jó! Szuper látni, hogy népszerű ez az életmód, sokan olvassák ezeket a blogokat, sokan tagjai a témában szervezett csoportoknak közösségi oldalakon, de leginkább azt, hogy egyre többen a gyakorlatban, mindennapjaik során is megvalósítják.

A hulladékcsökkentést azonban szinte mindenki csak a látható, kézzel fogható hulladékokra érti, azokra, amelyek a különböző hulladékgyűjtőkben és komposzthalmunkon landolnak. Kevesen gondolnak azonban például az elszökő vagy elpazarolt energiára, a csatornán leengedett szennyvízre, vagy a kipufogón távozó mindenféle légnemű kibocsátásra, mint hulladékra.


Komoly tiltakozó akcióba kezdtek ezév február 26-án amerikai állampolgárok a Virginiában és Nyugat-Virginiában épülő Mountain Valley gázvezeték ellen. Nem a számítógépük mögül üzengettek petíciókkal a vezeték építőinek, hanem hosszú hetekre felköltöztek a védelemre szoruló fákra. Hónapokon át, egymást váltva, éhezve és fázva néztek farkasszemet a rendőrséggel, biztonságiakkal, és a földgázvezetéket építtető cég embereivel.


Egy idős amerikai hölgy a bevásárlás végeztével éppen hazaindult volna, amikor a fiatal pénztárosnő javasolta neki, hogy legközelebb hozzon magával saját bevásárlószatyrot, mert a műanyag zacskók szennyezik a környezetet. A hölgy elnézést kért meggondolatlansága miatt és megjegyezte, hogy fiatalabb korában még nem volt elterjedt ez a „zöld dolog."  „Igen, ebből vannak ma a problémák” – válaszolta a pénztároslány – „…hogy az Önök generációja nem törődött vele, hogy megmentse a környezetet a jövő generációk számára."


Egy öreg házban élek, amibe soha nem volt bekötve áram. Néhány napelemem van, fával fűtök, esővizet használok.

Van egy zöldségeskertem, gyümölcsfáim és csirkéim. A vízszivattyúk és a ház berendezései 12V-ról üzemelnek. Hetente egyszer utazom munka miatt 25km-t, biciklivel és vonattal. Autóval heti 10km-t megyek. Nyaralni sose járok. Az áramfogyasztásom töredéke az átlag ausztrál háztartás fogyasztásának.