Hogy csináljuk mi? A kislábnyom-csapat ünnepi készülődése

A kislábnyomos életmód sokszínű... ezt bizonyítja a Kislábnyom hírlevél írói-szerkesztői csapatának sokszínű, kisebb lábnyomra törekvő ünnepi készülődése, menüje és pihenése is, amit szeretettel osztunk meg Olvasóinkkal:

1 felnőtt (nagy családi, baráti körrel :-)): Laza ünnepi készülődés Emő-módra

2 felnőtt (nagy családi, baráti körrel :-)): Karácsonyfa és túlzások nélkül, sok kis fénnyel: ünnepek Vadovicséknál

2 felnőtt, 2 gyerek: Ünnepi készülődés – Király család

2 felnőtt, 3 gyerek: Fitrianék zöldbehajló karácsonya

 

 

Laza ünnepi készülődés Emő-módra

Hiszem, hogy anélkül is hoz az Angyal nekem karácsonyfát és ajándékot, hogy apró és lényegtelen tennivalókkal stresszelném magam a várakozás időszakában.

Minden évben közvetlenül Karácsony előtti péntektől az újév első hétfőjéig, két hetet nem kell bejárjak az irodába dolgozni.

Így november végétől az irodában való munka tölti ki számomra ezt az időszakot, de természetesen háttérben menedzselem az ajándékok kiválasztását..

Nekem az ünnepi készülődést legfőképpen a családom és a baráti köröm számára az ajándékok kiválasztása jelenti. Évekre visszamenőleg megtartottam az ajándékokról a táblázatokat, kinek, mit, hol, miért szereztem be. Természetesen azzal kezdem, hogy elküldöm a táblázatot az Angyalnak.

Tudatában vagyok, hogy néha az ajándékozás fontosságát eltúlzom, de a viszonylag empatikus gondolkodásmódom miatt, sokszor már októberben látom, hogy kinek milyen ajándékot választanék. Sokszor ez az ajándék egy közös élmény, színházjegy, beszélgetős vacsorázás, legtöbbször nyomtatott vagy hangoskönyv, néhányszor közös élményekről fényképalbum, de néha egy jól átgondolt, szükségszerű tárgy.

Minden évben akár ajándékot, akár karácsonyi dekorációhoz (habár nem szívlelem ezt a fogalmat) kiegészítőket vásárolok a Fogyatékkal Élők Világnapján tartott vásáron, ahol, az általuk készített termékeket kínálják és a Delikates Karácsonyi Vásáron, ahol helyi kézművesek termékeiből lehet válogatni.

A takarítás, főzés témakörből nem csinálok nagy felfordulást, nem ragaszkodok haszontalan szokásokhoz. Próbálok szigorúan és tárgyilagosan „lomtalanítani”, vagyis ritkán használt ruháimat, cipőimet, fülbevalóimat elajándékozni.

Célom, hogy az ünnepi, szabadságos időszak valóban szabad legyen, tele sok találkozással, beszélgetésekkel, a háttérben karácsonyi gyerekkórusom dalaival.

Szöveg és kép: Péter Emőke, GreenDependent és Eco-Trend Egyesület

 

 

Karácsonyfa és túlzások nélkül, sok kis fénnyel: ünnepek Vadovicséknál

 

Mi így készülünk, díszítünk...

Nálunk a hangolódás nagyon fontos része a sok gyertya és fényecske. Már az adventi időszak során is sokat használjuk őket, de a karácsonyi sütés-főzés, ajándékkészítés és ráhangolódás során minden mécsest, gyertyatartót és lámpást bevetünk.

 

Karácsonyfát soha nem állítunk. Egyrészt, mert nem akarunk fát kivágni. Másrészt, mert viszonylag sokat távol vagyunk családtagoknál, barátoknál az ünnepek alatt. Harmadrészt, mert szerintünk más módon is tudunk ünnepi hangulatot varázsolni! Évekig a nappalink-konyhánk felett futó gerendákat öltöztettük fel amúgy levágásra ítélt fenyőágakkal, díszekkel.

Aztán gyertyákból és saját kertből gyűjtött fakorongokból készítettünk mini-fát (ld. fenti kép). Idén is sikerül talán valami szépet alkotnunk :-)

Így ajándékozunk...

Elég nagy család veszi körül kiscsaládunkat, ezért könnyű (lenne) túlzásba vinni az ajándék-vásárlást. Ezt a család egyik részében úgy oldjuk meg, hogy a családok kihúzzák egymást, és csak annak a kiscsaládnak ajándékozunk, akit húztunk.

Nekik is elsősorban programokat (vacsorameghívás, színház, szauna, ...), saját készítésű vagy egyéb kézműves finomságokat, esetleg valami olyat, amire tudjuk, hogy a család vágyik, és esetleg már a helye is megvan...

A gyerekek is nagyrészt így kapnak ajándékokat, sokszor élményt (pl. állat örökbefogadását, akit később meg lehet közösen látogatni). Az élményt, főleg a kisebbeknek, sokszor nem csak a jeggyel, képpel stb. illusztráljuk, hanem egy kis feladat kapcsolódik hozzá: például az élmény darabokra vágott képét kell összerakniuk, hogy kiderüljön, mi is az ajándék! A gyerekeknek előfordul, hogy egyéb dolgokat is veszünk, általában a szülőkkel konzultálva, hogy lehetőleg szükséges vagy még hiányzó legyen.

Bár nem mindig könnyű, mindent megteszünk azért, hogy ezeket környezetbarát és a méltányos kereskedelmet támogató, társadalmilag is felelős forrásból szerezzük be. Ilyen volt például a környezetbarát kulacs tavaly minden gyereknek.

 

 

Így eszünk...

Legkönnyebb a saját kiscsaládunk karácsonyi menüjét kislábnyomosan elkészíteni. Gyakran eltérünk a hagyományos menütől, azt készítjük, amire vágyunk. Sokszor próbálunk ki valami teljesen újat, tavaly például egy vegán desszertet. De soha nincs túl sok fogás, és nem sütünk sokféle sütit (ezt a nagycsaládban is igyekszünk megszervezni: különböző dolgokat sütünk és viszünk egymásnak). Könnyű túlzásokba esni a menü kapcsán az ünnepek alatt és rengeteget főzni, sütni, amit aztán nehéz elfogyasztani. Mi talán ebben fejlődtünk a legtöbbet az évek során, bár az biztos, hogy a kislábnyomosság mellett a pihenés szeretete (lustaság? :-)) is erős motiváció ebben.

A hozzávalókat nem egy nagy bevásárlás során szerezzük már be: a legtöbb dolgot helyi kisebb boltokban vesszük. Például a zöldséget, gyümölcsöt dobozrendszerből vagy a helyi biogazdaságok közös piaci standjáról, a bort a borboltból. Legnehezebb talán felénk a hal beszerzése - nálunk általában az a főétel párolt szezonális zöldségekkel - és ez nem is mindig sikerül a legkislábnyomosabb módon...

Így pihenünk...

A GreenDependententnél immár hagyomány, hogy a két ünnep között szabadságon vagyunk mindannyian. Mi ezt olvasásra (abszolút kedvenc mesénk A múmik karácsonya), filmnézésre, de még inkább barátokkal való találkozásra és kirándulásra szoktuk fordítani. Gyakran megyünk ilyenkor több napra együtt kirándulni másokkal, a szilvesztert is beleszőve az eseményekbe. Tavaly például Erdélyben látogattuk meg kislábnyomos szerző-társunkat, akivel együtt főztük a finomságokat és terveket, na meg együtt másztunk hegyeket is...

És ahogy így írtunk, rájöttünk, hogy az évek során az év végi ünnepek kapcsán egyre inkább az "épp elegendő" megvalósítására törekedtünk. Azaz úgy igyekszünk ünnepelni, hogy az különleges legyen, más legyen mint általában a hétköznapok minden lehetséges szempontból, de mégse essünk túlzásokba. Közeledünk ehhez a célhoz, és talán hamarosan ezzel (is) bekerülünk a "fánkba"...

Szöveg és képek: Vadovics Edina és Kristóf, GreenDependent

 

 

Ünnepi készülődés – Király család

Közeledik a Karácsony…. ilyenkor – mint oly sokan – én is megpróbálom felidézni és újra élővé varázsolni azt a gyerekkoromból jól ismert, fahéjillatú, gyertyafényes, mézeskalácsízű időszakot, ami körbelengi a Karácsonyt. Két óvodás kisfiú anyukájaként még inkább törekszem arra, hogy a gyerekek is átéljék, magukba szívják ezeket az ünnephez kötődő, „karácsonyos” érzéseket.

Advent idején nagy örömmel díszítgetem az otthonunkat; nagyon szeretek természetes anyagokból – szőlővessző, csipkebogyó, örökzöld ágak, zsákvászon, és az ezerféleképpen felhasználható gyapjúfilc – koszorúkat és karácsonyváró díszeket készíteni (az idei adag csipkebogyó épp most vár a végső elhelyezésre :-)).

A mézeskalácssütés és -festés (meg persze az eredmény elfogyasztása) is többször felbukkanó programpont nálunk decemberben; tavaly már a fiúk is lelkesen segédkeztek benne. Ezt akár másra is lehet használni; pár évvel ezelőtt például jó nagy adag köralakú mézeskalácsot sütöttem, és névreszóló ajándékkísérő lett belőlük – minta helyett a megajándékozott neve került fel rá.

Kisvárosunk karácsonyi vására, a forralt borozás, kürtőskalács-majszolás szintén kedvelt családi program, Vác főterén az egész adventi időszakban rá lehet járni ezekre a finomságokra. A nagy városi adventi koszorú gyertyagyújtása is egy szép zenés alkalom az adventi vasárnapokon, erre is kilátogatunk, ha tehetjük.

Az ajándékok terén nagy tervezgetős vagyok, sokszor már ősz elején felvések egy-egy ötletet a naptáramba; a gyerekek ajándékával próbálunk nem túlzásba esni, és tartós, hasznos dolgokat igyekszünk beszerezni (pl. könyv, társas, diafilm, fajátékok). A gyerekek számára fontosak az ajándékok, képesek már ősz elejétől kezdve gyűjtögetni az ötleteket, hogy mit hozzon nekik a Jézuska, de emellett próbálunk nagy hangsúlyt fektetni a közös együttlétre; ilyenkor gitárszó mellett énekelünk, karácsonyi történeteket, novellákat olvasunk fel, társasozunk, karácsonyi dalokat hallgatunk.

A cipősdoboz akcióra is is többször készültünk már egy-egy csomaggal, idén is tervezem, hogy a gyerekekkel együtt állítunk össze és visszük el a gyűjtőpontra egy-két doboznyi meglepetést.

Nagyon szeretem a kézműves vásárokat, ott igazi kincsekre lehet bukkanni, amik egyediek, és a megvásárlásukkal egy-egy mesterembert is támogatunk :-). De szívesen adunk ajándékba egy-egy csomag házi sütit, egy csinos kis üvegbe töltött mézet (mely az egyik családtag méhészetéből származik), vagy egy kis saját főzésű házi pálinkát… :-)

Hosszú távú célom, hogy egyre több ajándékot saját kezűleg készítsek – készítsünk – el, mert abban biztosan benne van az a bizonyos „csipetnyi szeretet”… Ötletekből nincs hiány, irtó hosszú a megvalósításra váró Pinterest listám :-)

Szintén az adventi időszakhoz tartoznak nálunk a karácsonyi történetek, mesék… Van néhány saját, de nagyrészt a könyvtárból szoktam kikölcsönözni egy nagy adagot november végén. A tavalyi kedvencünket (a képen balra) kb. harmincszor elolvastuk akkoriban, aztán szépen visszavittük január elején a könyvtárba.

Ami pedig az ünnepi menüt illeti, a hagyományos, a piacon levő halastól beszerzett hazai hal mellett időnként a családtagoktól származó gyöngyös vagy nyúl képezi a vacsora alapját; idén pedig a sütemények (diós beigli, moszkauer, pozsonyi kifli) töltelékébe való dió már a saját kertünkből származik.

Ezennel búcsúzom is, mert még be kell fejeznem a csipkebogyó-koszorút…

Szöveg és képek: Király Andrea, GreenDependent

 

 

Fitrianék zöldbehajló karácsonya

A fenntartható karácsonyozás – le kell szögezzük gyorsan az elején - elég nagy kihívás, amióta három fiúgyermekünk körül forognak az ünnepek. Mert ugyan mindannyian alig várjuk, hogy végre együtt legyen a nagycsalád, és az egymással töltött időt felhőtlenül élvezni tudjuk, de a fiúk garantáltan nem meleg zoknit (=hasznos) és csörgő diót (=egészséges) képzelnek a fa alá. Már november végén, a gyermekeket mágnesként vonzó karácsonyi (játékbolt)kirakatok láttán az ember legszívesebben az ellenkező irányba futna…

Fut is haza, hogy nekilásson a kézműves/kreatív/kislábnyomos készülődésnek :-) És ebben legalább tényleg jók vagyunk! A gyerekekkel közösen számtalan adventi naptárat (legóból, gyufásskatulyából, bébizoknikból stb.) és koszorút alkottunk, ablakdíszeket gyártottunk, sőt, több karácsonyi ajándék is kikerült a tollaink, filceink, fakanalaink és varrógépünk tűje alól :-)

Hangolódásképp decemberben zeneiskolai, iskolai koncertekre és előadásokra látogatunk. Megfordulunk a pozsonyi adventi vásárban is, főleg az illatok és a hangulat kedvéért, néha csábulunk csak el egy-egy kézműves termékre, könyvre. Ha tehetjük, a nagyszülőkkel közösen tervezzük és főzzük meg a karácsonyi menüt, és igyekszünk úgy kalkulálni a mennyiséget, hogy ne kerüljön semmi kidobásra.

Volt már, hogy házilag készítettük a szaloncukrot, és a mézeskalácsozás is már hetekkel karácsony előtt beindul. Ahogy a madaraknak is ilyenkor rakjuk ki az első adag eleséget az ablakokba. :-)

Bár nem vagyunk vallásosak, a karácsony előtti időszakban eljutunk egy-egy vasárnapi misére, ahol a gyerekek egyrészt hallanak az ünnepek eredetéről, másrészt a szülők által átadni próbált „nem az ajándék a lényeg” üzenet is megerősítésre kerül, és reményeink szerint rögzül a gyermekek fejében, hogy a karácsony nem a játékboltok kifosztására lett kitalálva (persze, ők tudják, de nna.. nem árt nyomatékosítani :-P)… Adományozni is rendszeresen szoktunk, a gyerekekkel közösen állítjuk össze az ajándékcsomagokat.

Régóta tervezzük, hogy az ünnepekre nem csak karácsonyfát, hanem – saját magunkat megajándékozandó - hálafát is állítunk, és a hálaadást a karácsonyozás szerves részévé tesszük. Nem árt egy évben egyszer (de ha lehet, inkább naponta) komolyabban átgondolni, hogy mennyi mindennek örülhetünk az életünkben!

Fenyőt évek óta gyökereset veszünk, és tavasszal kiültetjük a telkünkre, aminek nagyon örvendeznek az őzek és szarvasok - általában az ültetés után két héttel már csak a fele van a fának.

Új díszeket nem vásárolunk, esetleg készítünk, de a legtöbb dísz több évtizedes régi kedvenc..

Az abszolút gyengénk, hogy szeretjük a karácsonyi fényeket, és december-januárban éjszakai fénynek használjuk a kedvenc színes égősorunkat – ebből próbálunk kigyógyulni valahogy. A másik gyengénk, hogy bár nagy erőkkel igyekszünk korlátozni az ajándékok mennyiségét, amikor végre összegyűlünk, valahogy mindig tele lesz a fa alja.. A gyerekeknek próbálunk természetes anyagokból készült, agymozgató, családdal játszható játékokat és könyveket beszerezni; a felnőtteknek pedig ínyencségeket, szükséges dolgokat választunk, de az élmény is népszerű ajándék (ld. mozi, színház, városnéző séta, valamilyen kényeztető szolgáltatás).

Szenteste tehát ajándékozunk, falatozunk, játszunk, előkerül a gitár és a dob, és családi vetélkedőt is szoktunk rendezni, hol kvíz, hol ügyességi feladatok formájában. Szintén nagyszerű karácsonyi ténykedés a mézeskalácsházépítés, amit eddig egyszer próbáltunk közösen, és két órát takarítottuk utána a konyhát, de közben remekül mulattunk :-) 

 

Ha van hó, feltétlenül kimozdulunk, szánkózunk a Kis-Kárpátok hegyoldalain, forraltborozunk, hóembert építünk, vagy egyszerűen csak gyönyörködünk a télben, mert ha valami, a havas-zúzmarás tél megunhatatlan!

 

Szöveg és képek: Antal Orsolya, GreenDependent