Mondjunk le a repülésről!

Egyre több utazó fordít tudatosan hátat a légiközlekedésnek, hogy ezzel is csökkentse a repülés okozta környezetterhelést – akkor is, ha emiatt 14 napot kell ülnie a vonaton.

Ennyit zötyögött Roger Tyers Kínába – írja a The Guardian - mert képmutatónak érezte, hogy repülővel utazzon egy zöld témájú kutatásra, amelyben környezeti szociológusként vesz részt. Az út megszervezése több hónapig tartott, és Roger majdnem fel is adta, de mindenáron be akarta bizonyítani, hogy a feladat nem lehetetlen.

„Nem mindenki teheti meg, ezt tudom. Nem mindenkinek van ennyi szabadsága, vagy olyan főnöke, aki beleegyezik egy ilyen útba. De aki megteheti, annak a kevesebb repülés mindenképpen jót tesz, gazdagít.”

Repülni nem menő, sőt, szégyen

A „repüléskerülők” egyelőre egy kicsi, de egyre növekvő számú csoport, olyan emberek, akik drasztikusan csökkentik repüléseik számát, vagy nem is ülnek repülőre egyáltalán. A mozgalom Svédországban indult, ahol új kifejezést is találtak a repülésmentes életmódot mozgató jelenségnek, ez a flygskam, azaz „a repülés miatti szégyenérzet”.

„Ez az a rossz érzés, ami elfog, amikor muszáj repülővel menned valahová külföldre, de közben tudod, hogy hatalmas ára van, valójában sokkal több, mint amennyit a repjeggyel kifizetsz. Ahhoz hasonlatos, mint amikor rossz érzés tölt el az újrahasznosítható szemét vegyes kukába dobásakor; vagy amikor hiába tiltakozol, de úgyis műanyag zacskóba teszik az egy szem valamit, amit éppen vásároltál; vagy amikor a városban épp gyorsan el kell menned A pontból B pontba, és autóba pattansz; egyszóval minden olyan esetben, amikor valami miatt a környezettudatossági szempont háttérbe szorul saját személyes döntéseidben, és hiába próbálod mentegetni magad.” (Transindex.ro)

 

„Az új trendben már nem menő, sőt, gáz reptéren szelfizni a gurulós bőrönddel, sőt gáz, mint olyan, repülőn utazni, hiszen iszonyatosan nagy terhelést ró a környezetre, óriási kibocsátással jár.” (Transindex.ro)

 

A klímaaktivista Greta Thunberg 2015 óta nem ült repülőn. Áprilisi Európa-körútján is végig vonatozott, és januárban, amikor részt vett a Világgazdasági Fórumon a svájci Davosban, oda-vissza 64 órát ült édesapjával vonaton. A többi gazdag és befolyásos résztvevőt rekordszámú – nagyjából 1500 – magánrepülő repítette a találkozóra.

Tavaly egy népszerű svéd televíziós személyiség, Bjorn Ferry sportkommentátor bejelentette, hogy csak olyan sporteseményekről hajlandó tudósítani, ahova vonaton lehet eljutni.

Paul Chatterton, a Leeds-i Egyetem Urbanisztika Tanszékének professzora 2004 óta nem repül. „Szerintem minden kutatónak meg kéne indokolnia, hogy miért repülővel megy egy-egy „kihagyhatatlan” konferenciára. Ha fontos a közlendője az adott eseményen, próbálja meg máshogy eljuttatni a mondandóját.”  Paul az európai konferenciákra vonattal utazik.

Aled Jones, a Globális Fenntarthatósági Intézet (Global Sustainability Institute) igazgatója véleménye szerint: „Nagyon hamar hozzászoktunk az olcsó hétvégi repülőutakhoz. Gyerekkoromban, és a szüleim gyerekkorában eszünkbe se jutott repülővel menni nyaralni. Ha most radikálisan csökkentenünk kell a repüléseink számát azzal nem a sötét középkorba megyünk vissza – hanem a belföldi nyaralások korába. Sokunknak sokkal kisebb lesz ez az áldozat, mint azt most gondoljuk. Természetesen a tengerentúlon élő szerettek látogatása már más kérdés…”

A svéd Maja Rosén 2008 óta nem repül, és egészen a tavalyi évig nem nagyon beszélt erről a barátai előtt. „Elgondolkodtam rajta, miért van az, hogy jobban félek attól, hogy elrontom a hangulatukat, mint amennyire a klímakatasztrófától tartok? Újévi fogadalomként elhatároztam, hogy elkezdek feltenni néhány kellemetlen kérdést. Rájöttem, hogy a legtöbb ember nem tudja, mekkora környezeti hatása van a repülésnek.” Rosén egy barátjával elindította a Flight-free 2019 (azaz Repülésmentes 2019, most Flight-free 2020) kampányt, amely a csatlakozókat arra bátorítja, hogy mondjanak le a repülésről. 2018 végéig 15000 svéd csatlakozott, 2019 végéig a csatlakozók száma elérheti a 100 000 főt. A változás kézzel fogható: a reptereken csökkent, míg a vonatokon rekordot döntött az utazók száma 2018-ban Svédországban.

„Az emberek nem veszik észre, hogy a tetteik mennyire befolyásolják a körülöttük lévőket. Ha repülünk, a barátaink is repülni fognak, ez a megszokott. De ha úgy döntünk, hogy feladjuk a repülést, vagy pl. minimum egy évig nem repülünk, az elgondolkodtat másokat. A változás egészen gyors is lehet, ha egyszer az emberek végre elkezdenek cselekedni. Korábban a repülést nem fogyasztásként fogtuk fel, de kezdünk rájönni, hogy ha felülünk egy gépre, azzal komoly mennyiségű fosszilis üzemanyagot fogyasztunk.”

A repülés-elkerülő kampány Nagy-Britanniában is működik Anna Hughes írónő vezetésével, aki nyolc éve nem repült. Eddig több, mint ezer brit vállalta, hogy egy évig nem ül repülőre. „Nem vágyom olyan helyre, ahova nem tudok biciklivel, vonattal vagy hajóval eljutni. Ha messzebb kéne utaznom, elfogadnám, hogy tovább tart.” - mondja Anna.

Wendy és családja az elmúlt években jelentősen csökkentette légi útjaik számát, és 2019 elején eldöntötték, hogy nem repülnek többet. „Azelőtt élveztük, hogy repülünk, de már nem esik jól; már nem érezzük indokoltnak.” A nyaralásaik vonattal is remekül sikerülnek, de a férj Malajziában élő családját nagyon hiányolják.

 

Cath Heinemeyer, kutató és közösségi művész, 19 éve nem ült repülőn, a családdal való találkozások megszervezését azonban nagy kihívásnak látja.

„A családom Észak-Írországban él, a férjemé Németországban, mi pedig Yorkban (Anglia). Látjuk azért egymást, de egyre ritkábban.” Egyelőre nincs olyan családi kötelesség, ami miatt fontolóra kéne venni a repülést, de ez az idősödő szülők miatt később még változhat. Az utazás repülő nélkül drágább lehet, és alaposan utána kell nézni mindennek, csatlakozásnak, lekésett csatlakozás esetén szállásnak stb. De mindenért kárpótol, hogy „útközben érzed a távolságot, látod a tájat, az út a nyaralás része lesz.”

Vannak, akik kisgyerekekkel is nekivágnak a hosszabb utaknak. „Olaszországba, Spanyolországba és Franciaország különböző részeire is vonattal utaztunk” – mondja Linda Thomas, aki divattervezőként dolgozik.

„Az első pár évben veszteségként éltük meg, hogy nem repülünk, de az Interneten fellelhető oldalaknak köszönhetően (ld. seat61.com) kalandos utakat tudunk szervezni magunknak. Ha repülnénk, bűntudatunk lenne, hogy elindulunk egy gyönyörű úticél felé, amit az utazásunkkal egyúttal tönkre is teszünk. Ma már nem veszteség, hogy nem repülünk – sőt, új élményeket szerzünk.”

 

További információ és olvasnivaló

Akik szerint szégyen a repülés

Valóban szégyen repülni?

Így közlekedünk mi: a GreenDependent zöld közlekedési gyakorlata

Tippek egy felelősen repülő utazótól – interjú Reizer Adriennel

 

Online kalkulátorok a különféle közlekedési módok karbon-kibocsátásának kiszámítására:

https://travelandclimate.org

http://www.ecopassenger.org

 

Fordította és szerkesztette: Antal Orsolya (nem repült 9 éve), GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. júliusi (114.) számában

 

 

Forrás: 

https://www.theguardian.com, https://444.huhttp://think.transindex.ro, https://grist.org

Képek forrása:

http://travelbaseonline.com, https://metro.co.uk, https://ewn.co.za, 

https://www.bbc.com, https://www.theguardian.com