Klímaváltozás földtől az asztalig – és vissza

A világ tudósainak jelentős része évek óta kongatja a vészharangot: a klímaváltozás a biodiverzitást és a mezőgazdaságot, ezen keresztül pedig az élelmiszerbiztonságot és az emberek egészségét egyaránt veszélyezteti.

Spanyol, dán és amerikai kutatók az utóbbi 20 ezer év növényi ősmaradványainak vizsgálatával jutottak két évvel ezelőtt arra a következtetésre, hogy az előre jelzett klímaváltozás várhatóan jelentős mértékben átalakítja Európa természetes növénytakaróját, akár már a század közepére is. A pesszimistább (vagy realistább?) előrejelzések szerinti 4-5°C-os átlaghőmérséklet emelkedés ugyanis megfelel a legutóbbi jégkorszakot követő felmelegedés mértékével. Egy ilyen mértékű hőmérsékletváltozás a jelenlegi európai vegetáció több mint felét érinteni fogja, azaz, már az unokáink is más növények között élnek majd.

Hasonló mértékű változás várható az állatvilágban is. A szárazföldi gerincesekkel kapcsolatos friss tanulmányában a University College London egyik professzora arra mutat rá, hogy a következő évtizedekben a klímaváltozás a mezőgazdasági és települési földhasználatnál is jóval pusztítóbb hatással lesz a szárazföldi bioszférára. A földhasználat átlagosan már az eddigiekben is több mint tíz százalékos mértékű pusztulást idézett elő a gerincesek körében, a klímaváltozással közösen azonban ez a szint 2070-re a 20-40 százalékot is elérheti, ami egyes ökoszisztémákat akár működésképtelenné is tehet.

Az élővilág, tágabban pedig az ökoszisztéma megóvása érdekében tehát nem elegendő a földhasználatra koncentrálni, mellette mindent el kell követni a klímaváltozás megelőzéséért, de legalábbis mérsékléséért. Az ökologikus földhasználat és a klímaváltozás megelőzése viszont sokszor kéz a kézben jár: az erdők irtása például közvetlenül is hat a klímaváltozásra.

Ebből a szempontból júniusban riasztó adatok láttak napvilágot: 2017 minden egyes másodpercében egy focipályányi – az év egészében Olaszországnyi erdőt irtottak ki a Földön. Miközben ez a minden korábbinál hatalmasabb léptékű erdőirtás önmagában is akkora karbon-kibocsátással jár, mint az Egyesült Államok éves szén-dioxid kibocsátása; természetes élőhelyeket pusztít el (a WWF számítása szerint az emberiség már eddig is elpusztította a vadon élő állatok közel felét!); de aláássa az emberiség megfelelő életkörülményeit biztosító ökoszisztéma szolgáltatásokat is.

A jelenlegi természetvédelmi rendszert ezért kritizálja a Wildlife Conservation Society természetvédelmi szervezet. A nemzetközi biodiverzitás stratégia jelenleg hatályos célkitűzése ugyanis védelem nélkül hagyja a szárazföldi területek 83, a tengerek és tengerpartok 90 százalékát. Márpedig ahhoz, hogy megállítható legyen a biológiai sokféleség drasztikus csökkenése; hogy biztosíthatóak legyenek az olyan kritikus ökológiai szolgáltatások, mint a beporzás, a víz- és levegőtisztítás; vagy hogy stabilizálható legyen a klímaváltozás, a Föld ökológiai rendszereinek sértetlenségét jóval nagyobb részben – az élőhelyek több mint felének védelmével kellene biztosítani.

De nem csak a vadon élő állatok és növények vannak bajban. Az emberiség felelőtlen gazdálkodásával és életmódjával az élelmiszertermelés alapjait is veszélyezteti – a klímaváltozás eddig megszokott étrendünket is alaposan átalakíthatja.

A dániai Aarhusi Egyetem kutatóinak korábbi számítása szerint például minden 1°C-nyi átlaghőmérséklet emelkedés átlagosan 5,7%-os hozamcsökkenést jelenthet a búza esetén. Más kutatók 1964 és 2007 közötti adatok elemzésével arra a következtetésre jutottak, hogy az aszályok és szélsőséges meleg miatt már az eddigiekben is 9-10%-kal csökkentek átlagosan az egyes országok gabonatermés hozamai.

Friss kutatási eredmények azonban azt is kimutatták, hogy egyes gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek termesztése is veszélyben van. A London School of Hygiene & Tropical Medicine friss kutatási eredményei szerint a vízellátási problémák és a magasabb ózonkoncentráció miatt a zöldségek és hüvelyesek átlagos terméshozama 35 és 9 százalékkal, a melegebb éghajlatú tájakon pedig (például Dél-Európában, Afrikában és Dél-Ázsia nagy részén) a megemelkedő átlaghőmérséklet miatt csökkenhet 31 százalékkal a zöldségek terméshozama akár már a század közepére is. Miközben tehát az egészséges táplálkozáshoz fontos lenne, hogy nőjön a zöldségek és hüvelyesek fogyasztása, ezek a jövőben korlátozottabb mértékben lesznek csak elérhetőek.

Egy másik közelmúltban publikált, kínai és japán terepi kísérleteken alapuló tanulmány megállapítása szerint a magasabb légköri szén-dioxid-koncentráció ugyan a rizs terméshozamának kedvez, tápanyagtartalma azonban lényegesen alacsonyabb lesz: négy alapvető fontosságú B-vitamin, vas, cink, de protein tartalma is jelentősen csökken. Ez azért különösen nagy probléma, mert a rizs kétmilliárdnyi ember legalapvetőbb élelmiszere, a változás pedig különösen a szegény országokat fogja sújtani a kapcsolódó élelmezési, illetve az alultápláltságból következő egészségügyi kockázatok miatt.

Amerikai kutatók egy másik alapvető emberi táplálék- és takarmánygabona, a kukorica termesztési és ellátási kilátásait elemezték. A világkereskedelemben forgalmazott kukorica több mint 85%-a négy országból: az Egyesült Államokból, Brazíliából, Argentínából és Ukrajnából származik. „Normális” esetben annak az esélye, hogy egy évben mind a négy exportőrnek rossz legyen a termése, szinte nulla, azonban 2°C-os felmelegedés esetén 7 százalék, 4°C-os emelkedés esetén pedig már 86 százalék az esély. Ilyen esetben a kukorica ára drasztikusan emelkedne, ami óriási következményekkel járna a világgazdaságra.

A klímaváltozásnak azonban már most is vannak gazdasági és társadalmi következményei – a már említetteken túl is. Az Egyesült Államok mezőgazdasági szektorának például 2013 óta folyamatosan romlanak a bevételei: 2018-ban a 2013-as bevételi szintnek mindössze a 35%-a várható. Jóllehet, a helyzetet több egymással párhuzamos tényező váltotta ki, az okok között az időjárás, és így a termelés kiszámíthatatlansága is ott szerepel. A jövedelmi helyzet romlása pedig fokozódó kilátástalansághoz vezet, az amerikai gazdálkodók között is egyre több az öngyilkosság – emiatt a vidéki térségek öngyilkossági statisztikái a városokénál is rosszabbá vált.

A kutatók egybehangzó véleménye szerint a termelési és élelmezési problémák megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodjon a változásokhoz, új vetőmagfajtákat és termelési módszereket dolgozzon ki és terjesszen el.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

 

Forrás: Climate News Network, CBS News

Képek forrása: Meal Makeover Moms, Mkimemia, Rainforest Action Network, Tom Woodward, Civil Eats