Kislábnyomos életmód: gyakorlat

A GreenDependent csapat kislábnyomra törekvése 2021-ben

 

Vadovics Edina és Kristóf kislábnyoma

Kislábnyomosság, a kislábnyomos életmódra törekvés már jóideje átjárja egész életünket.

Így választottunk lakhelyet... Hosszú távon olyan helyen szerettünk volna élni, ahol a közelben lehet a munkahelyünk, hogy akár biciklivel (vagy gyalog) is mehessünk munkába. Ahol vannak közösségi kezdeményezések, amikhez lehet csatlakozni, pl. zöldségdoboz-rendszer. Ahol tudunk kertes házban lakni, és minél több dolgot magunknak megtermelni, madár-, sün-, méh-, egyszóval biodiverzitás-barát kertet kialakítani. Ezt sikerült is megvalósítanunk Gödöllőn.

Így alakítottuk ki otthonunkat... energiatakarékosan és minél környezetbarátabban felújított viszonylag kicsi (mert a méret is lényeg!) parasztházunk van, kerttel. A kertben gyep nincs, füves rész igen, amit turkálhat a vakond akár Hundertwasser mintázatúra.. És persze van komposztálónk a zöldhulladék gyűjtésére és hasznosítására. A házat sokfunciós - védelem, madárlakhely és eleség, hűtő-melegítő zöldfal - tűztövis sövény védi..

Így választottunk munkát és így is szervezzük a munkát... Nem egyből sikerült, de mostanra mindketten olyat csinálunk, amiben hiszünk, és ami a kislábnyomos életmódot segíti különböző módokon. Ezen kívül a GreenDependent saját tevékenységének hatását is nyomon követjük, és kompenzáljuk őshonos gyümölcsfák ültetésével. Igényel viszont utazást is elsősorban az európai szintű kislábnyomos eszmecsere és tanulás érdekében, és ezt bár igyekszünk, nem mindig tudjuk vonattal megoldani.

 

Így igyekszünk mindennapjainkat is kislábnyomosan bonyolítani... sok mindenben sikerül, pl. energiamértékletes életmód minél kevesebb kütyüvel, géppel, és ha mindenképp kell takarékossal és méltányossal, élelmiszervásárlás helyben, kevés hulladék és komposzt, biciklizés és hibrid autó, biokert, sok főzés és eltevés, unokaöcsökkel- és húgokkal minél zöldebbszabadidő, 1-2 kivételtől eltekintve tengeren-innen nyaralás, de kihívásokkal azért persze küzdünk. Leginkább talán azzal, hogy itthon ma minimális "fentről" érkező illetve rendszerszintű támogatást kap ez az életmód, filozófia és még mindig különcnek számítunk... Nna, de közben készülünk, hogy mi is nagyobb nap-fogyasztók lehessünk. :-)

Képek forrása: Vadovics Edina és Kristóf ©, https://the-uneven-floor-hundertwasser

 

Antal Orsolya és Fitrianék kislábnyoma

Megvalósult a nagy terv, végre kiköltöztünk a nagyvárosból egy kis faluba, ami szuper a kert, friss levegő, iható vizű (!) kút, kertészkedés, és élettér szempontjából, de az utazásainkat nem csökkentette… A család nagyja ingázik (autó, vonat, busz), bár tény, hogy az iskolaváltásnak köszönhetően egyre közelebbre.

A régi-régi házikó kiválasztásánál fontos szempont volt a már említett kút, nagy kert, gyümölcsfák, és a két cserépkályha, amit télen a zalai telkünkről származó akáccal fűtünk, és jó sok gázt megspórolunk. A házzal kaptunk egy csomó régi bútort is, és nekiálltunk – amatőrmód - alkotni belőlük: ruhásszekrényből tálalót, beépített szekrényből sarokpadot stb. Természetesen bőven van mit felújítani és rendbe tenni, apránként haladunk, és próbálunk utánajárni a számunkra legmegfelelőbb megoldásoknak.

Élvezzük, hogy a faluban remekül működik a „nincs véletlenül valakinek?” újrahasználó/kölcsönző rendszer, és a Facebook csoportban előbb-utóbb mindenki megtalálja, amit, és akit keres. A közösség összetartó, segítik a bajbajutott embereket, rendszeres a pihenőhelyekre, játszóterekre, horgásztóhoz szervezett közös szemétszedés, falucsinosítás, és be vannak kamerázva a szelektív gyűjtők, hogy tetten érhetőek legyenek, akik szerint az autógumi és a háztartási hulladék is a szelektív gyűjtőbe való… Öröm látni, hogy sokan termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, vannak nagyon profi kertek , és a már említett Facebook csoportban gyakoriak az „akinek kéne egy kis meggy, szedjen a fámról” jellegű üzenetek is. Gyakran előfordul, hogy mikor a home office-ból kinézek a postaládára, a szomszéd hölgy már beakasztott egy zacskó frissen szedett mángoldot vagy uborkát a kapun :-) A falu szélén a Lajta mellékágai mellett gólyák sétálnak, a határban birka-, és kecskenyáj falatozik, és bőven lehet gyűjtögetni az erdőkben vadfokhagymát, bogyókat (kökény, galagonya, csipke), akad gomba, vackor és ringló is bőven.

Közben a zalai telkünket „visszaadtuk a természetnek”, értsd kereken tíz éve nem nagyon szólunk bele, hogy mi hova akar nőni, és semmilyen vegyszert nem használunk a földön, a szőlőben se (nem, nem terem több mázsa szőlő :-P). A pöpecül megművelt (=agyonmérgezett) mezőgazdasági területből egy élővilággal teli édenkert lett, ahol a szőlő támrendszerének faoszlopában cinkék, az ősöreg cseresznyefában zöld küllő fészkel, minden este ugat a róka, motoz a borz, és saját szegfű- és fafülgombát főzünk a levesbe :-) Hagyjuk a fákat újra birtokba venni a területet, és meglepetésünkre rengeteg az állatok közreműködésének köszönhetően növekvő dió, szelídgesztenye, eperfa, ringló, barack… Még mindig bőven van mit tennünk egy zöldebb életmódért, de ennek a regenerálódóban lévő domboldalnak nagyon tudunk örülni :-)

Képek forrása: Antal Orsolya ©

 

 

Szőke Alexandra kislábnyoma

Sok embertársamhoz hasonlóan, az eszményi kislábnyomos életmód szabályait én is változatos módokon szegem meg :-(, de a jó hír, hogy saját elvrendszerem mentén folyamatosan dolgozom a lábnyomom csökkentésén :-) Ennek egyik alapeleme önmagam monitorozása. Például, egy nem létszükségletet biztosító termék vásárlásakor mindig átfut az agyamon a kérdés, mielőtt automatikusan lepittyenteném a bankkártyát: TÉNYLEG szükségem van erre a valamire? Hihetetlenül felszabadító érzés a kérdésre nemmel válaszolni, és egyszerűen csak elengedni a gondolatot.

Életvitelünkből elsőként talán azt emelném ki, hogy az autót luxuseszköznek minősítve, párommal közös háztartásunkat több, mint 10 évig sikerült autómentesen tartanunk, helyette a bicikli plusz tömegközlekedés, és az alkalmankénti, „családi carsharing” (vagyis családon belüli autómegosztás) kombinációját alkalmazva. Döntésünket persze nagyban könnyítette fővárosi lakóhelyünk is, ahol a közlekedést sokszor inkább csak nehezíti az autózás.

Néhány évvel ezelőtt nagy lépésként éltük meg otthonunk energiahatékony felújítását. Ekkor a LED égőkre, víztakarékos csaptelepekre átálláson túl, a lakást is leszigeteltük belülről, így az energiafelhasználáson kívül a korábbi számlákon is jelentősen karcsúsítottunk.

Szerencsére nagyon rég a mindennapi rutin része, hogy az élelmiszer beszerzésekor prioritásként kezelem a közelben megtermelt, szezonális és lehetőleg vegyszermentes élelmiszereket. Néhány évig, az egykori Leonardo közösségi kert tagjaként sikerült az ellátást legalább részben saját terményekből is fedezni; újabban pedig lelkes használója vagyok a Munch nevű ételmentő kezdeményezésnek.

Az egyre megszokottabb, 0-24-es online jelenlét, streaming világától és a sok ezer kilométerre lévő szerverek pörgetésétől úgy tartózkodom, hogy önkorlátozásként a telefonomra csak minimális netcsomagot vásárolok. Így menet közben – elvileg – csak akkor használom az internetet, amikor valódi szükség merül fel. Ez néha persze bosszantó helyzeteket is teremt, viszont legalább egy újabb lehetőséget is ad az önértékelésre :-)

Képek forrása: 1-3. kép Szőke Alexandra ©, 4. kép: https://galeria.nlcafe.hu

 

Zsemberovszky Lindáék kislábnyoma

Kislábnyomos életmódunkban többek között a spórolás, a tudatos ökológiai lábnyom csökkentés és a szűkebb és tágabb természeti környezetünk szeretete is fontos szerepet játszanak. Természetesen van jópár berögzült szokás és kényelmi szempont is, amitől nehéz megválnunk, vagy akár észrevennünk azokat.

Kertünkben sokféle zöldséget és gyümölcsöt termesztünk vegyszerek nélkül, esővizet gyűjtünk, komposztálunk és tanulunk a növényekről, az oda betévedő, vagy ott lakó madarakról, rovarokról, sünikről, és egyéb állatokról. Három tyúkocska szorgalmasan biztosítja a házi tojást, akik az zöld ételmaradékok eltüntetésében is segítenek. 

A háztartáson belül talán a szürkevíz hasznosítással (ruhamosó és mosogatóvíz WC-öblítésre) járulunk leginkább hozzá a lábnyomunk csökkentéséhez, valamint a hús nélküli étkezéssel. Ezen felül öko mosogató- és mosószereket használunk, pár éve leszigeteltettük a házat és anyukámmal mindketten helyben dolgozunk. Bár számára most a munkába járás nagyon nehezen oldható meg autó nélkül, én szívesen pattanok bicajra, vagy sétálok.

Próbáljuk elkerülni a felesleges vásárlásokat is (új ruhák, nélkülözhető elektromos készülékek, stb.), de nehéz ellenállni például néhány finomságnak, amik nem feltétlenül helyi élelmiszerek. De lehetne még fejlődni a fűtés területén, a túl nagy ház jobb kihasználtságán és a repülővel utazások gyakoriságának csökkentésén is és még sok egyéb dolgon és szokáson.

A kislábnyomos életmód társadalmi része is fontos számunkra, hogy egy igazságosabb és egyenlőbb társadalomhoz hozzájáruljunk, ezért van, hogy segítünk, ahol és ahogy tudunk (például önkéntes munka vagy adományok formájában).

Képek forrása: Zsemberovszky Linda ©

 


 

A GreenDependent csapat kislábnyomra törekvése 2017-ben

 

A Kislábnyom Hírlevél 100. számában körbejártuk, honnan is ered a kislábnyom elnevezés, mi az elméleti háttere. A hírlevél szerkesztői és írói pedig annak is utánagondoltak, hogyan is néz ki a kislábnyomos életmód a "gyakorlatban"... azaz hogyan igyekeznek a "kislábnyomosságot" megvalósítani saját életükben.

Vadovics Edina és Kristóf kislábnyoma

A kislábnyomosság bizonyos szinten mára átjárja egész életünket...

Így választottunk lakhelyet... Hosszú távon olyan helyen szerettünk volna élni, ahol a közelben lehet a munkahelyünk, hogy akár biciklivel (vagy gyalog) is mehessünk munkába. Ahol vannak közösségi kezdeményezések, amikhez lehet csatlakozni, pl. zöldségdoboz-rendszer. Persze nem rettenünk vissza ilyen elindításától sem...

Így alakítottuk ki otthonunkat... energiatakarékosan és minél környezetbarátabban felújított viszonylag kicsi parasztház, kerttel. A kertben gyep nincs, füves rész igen, amit turkálhat a vakond és élvezhet Myra kutya, és sokféle fa nekünk és madaraknak mindenféle terménnyel, búvóhellyel. És persze kiskert komposzttal és épp felújításra váró komposztkassal. A kertben változó sikerrel, de sok mindent termelünk, szomszédokkal néha cserélgetünk.

Így választottunk munkát... Nem egyből sikerült, de mostanra mindketten olyat csinálunk, amiben hiszünk, és ami a kislábnyomos életmódot segíti különböző módokon. Mára nagyrészt helyben is van. Igényel viszont utazást is elsősorban az európai szintű kislábnyomos eszmecsere és tanulás érdekében, és ezt nem mindig tudjuk vonattal megoldani.

Így igyekszünk mindennapjainkat is kislábnyomosan bonyolítani... sok mindenben sikerül, pl. élelmiszervásárlás helyben, kevés hulladék és komposzt, biciklizés és hibrid autó, biokert, sok főzés és eltevés, unokaöcsökkel- és húgokkal kreatív szabadidő, tengeren-innen nyaralás, de kihívásokkal azért persze küzdünk. Leginkább talán azzal, hogy itthon ma minimális "fentről" érkező illetve rendszerszintű támogatást kap ez az életmód, filozófia és még mindig különcnek számítunk... Nna, de közben várjuk, hogy mi is nagyobb nap-fogyasztók lehessünk. :)

 

Antal Orsolya és Fitrianék kislábnyoma

Nagycsaládunk városi életmódjában sok minden tudatosan kislábnyomos, de azt is be kell vallanunk már rögtön az elején, hogy vannak olyan döntéseink is, amelyek inkább anyagi megfontolásból, mint zöld elkötelezettségből kislábnyomosak, ld. belföldi nyaralás külföldi helyett, autó mellőzése stb.
Amire tényleg büszkék vagyunk az alapnak számító
-    tömegközlekedésen és gyalogláson;
-    szelektív hulladékgyűjtésen;
-    helyi élelmiszerek beszerzésén;
-    befőzésen, eltevésen;
-    árammal és gázzal való takarékosságon;
-    ruhaneműk újrahasznosításán;
-    öko mosó- és tisztítószerek, újrahasznosított papírból készült zsepi/wc-papír/konyhai törlő, és részben lebomló pelenka használatán stb. …

…túl, az a zalai dombok közt megbúvó telkünk, amelyet nem adnánk fel semmiért a világon :) Itt pihenjük ki minden nyűgünket és fáradtságunkat, de ami a lényeg: itt mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy mit jelent és mit ad a föld, mi a – vegyszermentes! – élelmiszertermelés és szőlőművelés, mi a kétkezi munka, a vízzel való takarékosság, a komposztálás és a víz nélküli komposzt wc, mi fán terem a szüret és a gyümölcsfeldolgozás, milyen kincseket rejt az erdő, milyen a szarvasbőgés és rókaugatás, hogy néz ki a gyurgyalag és a borz, milyen napi 16 órában a szabad levegőn élni mindenféle kütyü és technikai kényelem nélkül, tele alkotási kedvvel és kreatív ötletekkel – szóval: kert, erdő, nomád élet :) De utazás :) Az autózás karbon-lábnyomát némileg enyhítjük azzal, hogy a leszüretelt terményt igyekszünk minél többekkel megosztani a városban, így elég sokaknak jut a garantáltan bio gyümölcsökből :)

Talán nem meglepő, de a (közel)jövőben szeretnénk kiköltözni a városból.. Cél az is, hogy visszafogjuk az életünket minden szinten uraló tárgyak további gyarapodását, azaz minél kevesebb új holmit engedjünk be az ajtón, és ami van, azt is redukáljuk a valóban fontos dolgokra. Szeretnénk felfedezni és csatlakozni minél több és többféle megosztó/csere-bere/szívesség közösséghez is.

 

Péter Emőke kislábnyoma

Az én lábnyomom: néha tűsarkú, néha bakancs

Saját kislábnyomos életmódomból leghamarabb a hiányosságok, a be nem tartott igéretek és vállalások jutnak eszembe.

A tanult és tapasztalt kislábnyomos életmódból a mindennapi dilemmákat, karcoló kérdéseket, állandó mérlegelésket tartom a legfontosabbnak: azt, hogy megtanultam megkérdőjelezni az átlagosnak, normálisnak számító életmódot.

A húsfogyasztás nélküli étkezés, a helyi termékek fogyasztása már számomra normális, mint az is, hogy ruházatom 90%-át használt ruhaboltból vásárolom. Mert sokszor az is kihívást jelenthet, hogy “milyen olcsó” termékekkel vettük körül magunkat, gondolok itt egy századik sárga fülbevaló vagy századik fehér poló vásárlása fölötti dilemmáimra.

Szabadidőmet szeretem viszonylag közeli gyalogtúrákkal teletömni, ajándékozásnál előnybe részesítem az élmények ajándékozását, például kirándulás, masszázs.

Empatikus személyiségemből kifolyólag nagyszámú baráti körömben sikerült néhány kislábnyomos ötletet, kérdéskört elfogadhatóvá tenni, emberi agyakban elindítani egy másféle gondolkodásmód lehetőségét.

 

Király Andrea és családja kislábnyoma

A saját kislábnyomos életmódomon gondolkodva arra jöttem rá, hogy az egyes életszakaszok változásai jelentősen befolyásolják szokásainkat – beleértve a kislábnyomos szokásokat is. Egyetemistaként például biciklivel jártam a közeli piacra, és kedves helyi néniktől szereztem be a heti betevő jó részét; vonattal közlekedtem a suli és a szülői ház között, és turkálókból öltözködtem.

Feleségként és kétgyermekes anyaként ezek a szokások kissé átalakultak, hiszen már négyünk igényeinek/napirendjének megfelelően kell szervezni az életünket. Mivel tavaly kiköltöztünk egy kisváros szélére, onnan jobbára csak autóval tudunk eljutni az oviba/munkahelyre, és csak ritkán, egy-egy kirándulás alkalmával pattanunk biciklire; cserébe viszont a gyerekek a hazaérkezés pillanatától kint szaladgálnak az udvaron, fára másznak, és lelkesen segédkeznek a kertészkedésben és diószedésben. A turkáló fogalma átalakult bababörzévé; a gyerekek ruháit kezdettől a kéthavonta megszervezett börzéken szerzem be más anyukáktól, szuper minőségben és áron. A vonatozással is próbálkoztunk már, és egy doboz legóval meg pár mesekönyvvel felszerelkezve egész jól bírta a csapat a háromórás utat.

Szintén a családi élet velejárója volt nálunk az elmúlt három év nagy projektje, a családi házunk kialakítása, mely során nagy hangsúlyt fektettünk az energiahatékonyságra; a megfelelő szigetelés kialakítása, fával tüzelés, energiahatékony háztartási gépek beszerzése, a szürkevíz hasznosítása mind fontos szempont volt, melyekkel amennyire lehet, mérsékelhetjük a család energiaigényét.

Az írás forrása a Kislábnyom Hírlevél 100. száma